fa

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Behegesztem a sebet a szívemben,

Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorúan nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

Karácsony éjjelén…

Elpihen a világ az áldott éjjelen,

Nincs drága kincsem, mit ajándékozhatok,

Mégis van valami, amit neked adok.

Neked adom a fenyő illatát,

A kis harang magasztos szózatát.

A kiskarácsony kedves dallamát,

A Három Királyok imáját.

Neked adom a hold tiszta fényét,

A csillagszóró szép tündöklését,

Boldog kisgyermekek nevetését,

Szerető karok ölelését.

Neked adom a csend nyugalmát,

A templomi orgona lágy szavát.

Neked adom a mesék varázsát,

Gyertyák magasba nyújtózó lángját.

Neked adom a játék örömét,

A puha takarók melegét,

 A hulló hópelyhek néma zenéjét.

Neked adom ezt a békés pillanatot,

És mellé még a jókívánságom.

Kiskarácsony, nagy karácsony,

Angyal csókja rátok szálljon.

Hozzon nektek minden jót,

Boldogságot, szeretetet

Szép jövőt és békességet.

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,

az ünnepi foszlóskalácson,

láthatatlanul ott a jel,

hogy itt van a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,

Úgy kell egy kis melegség,

Hisz arra született az ember,

Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban

Ne az ünnepi foszlós kalácson

Ne díszített fákon, hanem

A szívekben legyen Karácsony.

Karácsony ünnepén,

Mindenhol gyertya ég.

Békesség jelképe

A gyertyaláng.

Mindennap gyújtsatok

Gyertyákat, emberek!

Égjen a béke-láng

Mindenhol már.