KÁNYÁDI SÁNDOR: Tél derekán

Összenőtt a föld az éggel,
csupa fehér, csupa szürke.
Ég és föld közt oszlopokként
feszül a kémények füstje.

Farkasordító hideg van.
Csattog a fagy, mint a fejsze.
Kibújni a jó melegből
kinek volna kedve, mersze?

Szégyen volna mégis-mégis
egész nap bent rostokolni:
mire való a jó csizma
meg az a sok meleg holmi?

Lám, a varjú milyen bátor,
se csizmája, se bundája,
mégis kiült károgni a
fehér lombú diófára.

Karácsonyi koncert

Minden évben várva várom,
Jöjjön már el a Karácsony!
Lelkem húrját felhangolom,
A hangomat kicsiszolom.
Hegedűtok zárja kattan...
Mély álmából pendül halkan,
Életre kel két hegedű,
Összecsendül, csupa derű.
Csendet vidít csengő hangja,
Virágfüzér a dal rajta.
Kristálytiszta zúgó patak,
Árad, csillog, csobog a hang,
Trilla táncol, tündér lépte
Égi kisded köszöntése.
Karácsonyi ének szárnyal,
S én repülök angyalszárnnyal,
Égig repít ez a dallam,
Együtt játszom a fiammal!

Szenteste

Szeretet fényével üdvözítő király,
ő, kit Karácsonykor mindenki visszavár.

Éjjel születik meg az Isten fény-fia,
boldogan ringatja karjában Mária.

Retteg a sötétség, ha csak reá tekint,
mert az üdvözítő feltárja titkait.

Mennyek Királynője az ő édesanyja,
születési helyét csillaga mutatja.

Őnéki hódolnak napkeleti bölcsek,
angyalok a mennyben, s pásztorok is jőnek.

Béke fejedelme, Szelídségnek atyja,
üdvözítő szívét szeretetként adja.

Örvendezz Magosság! Békesség a Földnek!
Új napja virradt ránk az örök évkörnek!

Adventi üzenet

Felhőnyaláb havas ölén,
fenyveseknek örökzöldjén
jég-szürkére kopott világ
megváltóért némán kiált.
Gyenge, kába és erőtlen
lelke méla merengőben,
várja azt, ki megszabadít,
kit hatalom el nem vakít!

Könnyes arcú nehéz év ez...
Fájó szívek összeérnek,
ha majd együtt esünk térdre,
várunk mind a születésre,
a csodára, a varázsra:
Isten egyszülött fiára,
az imára, egy csöpp fényre,
életünkben a reményre.

Esti csendben, asztal körül,
családos, ki másnak örül,
ki gyertyát gyújt a sötétben,
ki hálát ad a nagy égnek,
ki mondja azt, hogy köszönöm,
kit el nem érhet a közöny,
ki szeretetét adja át,
ajándék helyett önmagát!

Légy gyertyafény

Ma este legyen,
Mindenki asztalán gyertyafény,
S legyen ez a törvény:
Szeretni mindig, ezt ne feledd,
Ne csak karácsony estén.

Szeretni mindig, légy gyertyafény,
Addig égj, míg testedből adni tudsz,
Míg lelkedben ott a fény.
Ma este mindenki asztalán
Legyen ott a remény.

Ma este ne legyen,
Több áldozat, s kik halált osztanak:
Gépek, fegyverek, emberek,
Ma ők is legyenek,
Mintha tudnák, mintha éreznék mi az,
Kicsi apró szentek.

Ma este legyen minden olyan tiszta,
Mint a fény a karácsonyi asztalon,
Mikor ég a gyertya,
S a szívekben ott lobog a szeretet lángja.

Ünnepváró

Közeledik Karácsony ünnepe,
mikor Jézus, a Krisztus megszülete.

Kellett egy Megváltó a világnak:
Isten feladatul adta egyszülött fiának.

Emberként jött el a földre, közénk,
hogy világítson, s tűnjön el a sötét.

Példája mind a mai napig élő, s ható,
ha rátekintünk tudjuk, hogy mi való.

De Ő több volt: maga volt az Isten,
ki szenvedett, s meghalt értünk a kereszten.

Karácsony estéjén gondoljunk erre is!
Hogy Jézus az embert ennyire szereti.

S mikor fellobban a gyertyaláng,
szád rebegje el: Mi Atyánk...!

Ünnep van...

Ma ünnep van a Földön, Istenem!
A Lelkem hozzád szállna... végtelen...
A két karodba vágyom, szüntelen
Az Isteni szív árva, kérdezem.

Ma ünnep van a Földön Emberek!
Imára kulcsoljátok kezetek
Hálára nyíljon ajkunk szüntelen
Mert Istenünk kegyelme végtelen.

Ma ünnep van a földön Angyalok!
Ti drága nemes szívű segítők
Istennek áldásába merítők
A kételyt, bánatot elkergetők.

Ma ünnep van a Földön Mindenek!
Kell áldásotok, védelmetek, fényetek
Az embertársaimért kérhetek?
Ma, ünnep van a Földön... éljetek!