Drégely László: Tél előtt

Lombja hull a fáknak

Fúj a szél,

Kismadarak fáznak

Jön a tél.

Fenn a magas égen

Felhő jár,

Varjúcsapat mondja:

 Jaj, de kár.

Úgy bizony, jaj, de kár,

Jobb a tavasz,

Jobb a nyár,

De ha hull majd a hó

Repül a szán,

Ez is jó.

Hej, hahó!

Utassy József: Karácsonyfa

Kis szobámba varázsolva

áll egy fényes karácsonyfa.

Tetejében ezüst torony,

hol maga az Isten honol.

A fa alatt három király:

Gáspár, Menyhért, meg Boldizsár

lesik ámuldozva hosszan:

ki tündököl a jászolban?

S virraszt ama csillag fénye

immáron kétezer éve.

Szűcs Imre: Ha fordul az év

ha fordul az év

ha pihen a rév

ha hull a hó

a táncoló

akkor állj meg

tárd ki szíved

egyedem-begyedem

tengertánc –

legyen tied

mit kívánsz

Weöres Sándor: Hópihe

Mint a fehér rózsa szirma,                  Nyáron nagy bundában alszom,

Lágyan hullok, lebegek,                     télen útnak eredek.

Pihe-puha fehérséggel                        Cukorfényű lepedőbe

Én pólyálom a telet.                           Én pólyálom a telet.

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár

1.      Nől a dér, álom jár,                                  4. Viasz-szín, kén-sárga

hó kering az ág közt.                                     mennybolt alatt járnék,

Karácsonynak ünnepe                                   körülvenne kék-eres

lépeget a fák közt.                                         halvány téli árnyék.

2.      Én is, ládd, én is ládd,                             5. Kis ágat öntöznék

hóban lépegetnék,                                          fönn a messze Holdban.

ha a jeges táj fölött                                        Fagyott cinkék helyébe

karácsony lehetnék.                                       lefeküdnék holtan.

3.      Hó fölött, ég alatt                                    6. Csak sírnék, csak rínék

nagy könyvből dalolnék                                ha karácsony volnék,

fehér ingben, mezítláb,                                  vagy legalább utolsó

ha karácsony volnék.                                     fia-lánya volnék.

Káldi János: Tél

Jégszekéren jön a tél,

fű, fa, virág elalél –

nem rázza a hegy alatt

csengettyűjét a patak.

Nevet a szél: „He-he-he!”

Deres a szél levele.

Éjjel-nappal sír az ág:

„Nincs már levél, nincs kabát!”

A sírásra csönd felel –

táncol a sok hópehely.

Van egy év az éjben, mikor

egy harang sem alszik,

leglágyabb hangútól

a leghatalmasabbig.

Észak havas fenyői közt,

pálmalombú Délen

egy nyelvet zeng minden érc

a tornyok tetejében.

Megérti a cifra király

s az egyszerű pásztor,

mily üzenet száll felé

a téli éjszakából.

Harangszóba öltözött

a szeretet beszéde,

hallatára újjáragyog

a világ reménye.

Sarkady Sándor: Téli éj

Holdvilágos téli táj,

Fenyveserdőt szél cibál,

Zúg az erdő mély szava –

Ünnepel az éjszaka.

Szikráznak a csillagok,

Gyanta áraszt illatot.

Szél szór gyémánt pitypangot –

Harang mond rá bimbamot.

Sarkady Sándor: Jó hír

Csöndes az éjszaka,

Hó hull –

Hirtelen valami

Kondul;

Hópihe, hópihe

Hullongj,

Kisharang, nagyharang.

Ujjongj!

Napkelet csillaga

Följön:

Fénylik a béke a

Földön!