Ha valaki kinn a természetben hatalmas kakukkfű mezőre  talál,

vegye le a cipőjét, mint Mózes tette sarujával

az égő csipkebokor láttán, hiszen szent az a hely, melyen áll.

Az a terület ugyanis ősgyep, garantáltan nem szántották,

nem bolygatták évszázadok óta, csupán kaszálással

és/vagy legeltetéssel tartották karban, megmaradt ősi tisztaságában.

Érdemes ott jobban szétnézni, hiszen az ősgyepnek speciális  mikroflórája

és mikrofaunája lehet, azaz találhatunk ott védett növényeket,

védett vagy ritka rovarokat, ritkán látható érdekes csigaházakat, ritka hüllőket.

A vadkakukkfű, mely több fajt is magában foglal, 

rendkívül lassú fejlődésű-növekedésű, fásodó szárú törpecserje.

Kis foltocskája évtizedek alatt terjed csak el,

egy több száz négyzetméteres mező pedig csak évszázadok alatt,

hiszen nem tűri a bolygatást, pláne a föld feltörését.

Magyar neve azt sugallja, hogy a kakukk megérkezése

és megszólalása idején virágzik /április/, valójában csak jóval később,

a kakukk költése idején, azaz május-júliusban.

A kerti kakukkfű a hatékonyabb

Sok gyógynövényes könyv nem is említi a gyengébben ható vadkakukkfüvet.

Sokkal elterjedtebb a nagyban termesztett, jóval erőteljesebb

és megbízhatóbb hatású kerti kakukkfű /Thymus vulgaris/ drogja.

Jó, ha tudjuk, hogy ha magunk gyűjtötte vadkakukkfüvet alkalmazunk,

abból háromszoros mennyiséget célszerű a teába tennünk.

A kerti kakukkfű adagja: egy kávéskanálnyi drog elég

egy csésze vízhez, forrázatot készítünk.

Napi két csészényi teát igyunk.

Fontos, hogy kanalanként, kortyonként alkalmazzuk,

mert kevésbé hat, ha egyszerre felhajtjuk!
 

Neve valószínűleg görög eredetű: thymós, melynek jelentése, „bátorság”

A középkori dámák például lovag férjük ruháira kakukkfűvirágokat hímeztek,

és ha még ez sem volt elég, a kakukkfű néhány ágacskáját is belevarrták az öltözékükbe,

hogy nagyobb erővel harcoljanak a csatában. 

A XVII. században egészen furcsa dolgokra is felhasználták:

ebből az időből származik egy sörön és kakukkfüvön alapuló levesnek a receptje,

amely alkalmas a félénkség leküzdésére.

Jótékony hatásai

• köptető, váladékoldó, segíti a kóros váladékok felszakadását és annak kiürülését is
• fertőtlenítő
• gyulladáscsökkentő, baktériumölő, vírusölő
• gombaölő
• féregűző ( leginkább megelőzésre )
• emésztést serkentő,

• általános erősítőnek is tartják.

A szegények antibiotikuma:

Maurice Mességué nevezte el így a kakukkfüvet

erős antiszeptikus tulajdonsága miatt, amely elsősorban

a légutak számára nagyon kedvező.

Bőrgyógyászat:

bőrgomba elleni hatása igazolt!

Enyhébb esetben teája is alkalmazható külsőleg,

de komolyabb hatást csak az alkoholos kivonattól várhatunk. 

Bőrgomba esetén előnyösen társítható a hasonló hatású
diólevéllel és izsóppal.

A kakukkfű illóolaját talán a köhögés és a megfázás elleni

gőzölésre lehet a legkiválóbban alkalmazni.

Ezen kívül, mivel megszünteti a feszültséget, a fáradtságot és a nyugtalanságot:

nagyon megfelel a frissítő fürdő illatosítására is:

főleg ha más, hasonló tulajdonságú olajokkal együtt használjuk.