Idézetes kép
Képes idézet

Állandó útitársad vagyok,
Vagy legjobb segítséged, vagy legnehezebb terhed,
Továbbsegítelek, vagy sikertelenség felé húzlak,
Parancsodra várok.
Felét átadhatod annak, amit teszel,
Végrehajtom gyorsan és hibátlanul,
Könnyen kordában tarthatsz, csak légy szigorú hozzám.
Mutasd meg nekem pontosan, hogyan végezzek el valamit,
Pár lecke után már magamtól is megteszem.
Minden nagy embernek szolgája vagyok,
De nem kevésbé a szerencsétleneknek is.
A nagyokat én tettem naggyá,
A szerencsétleneket én tettem szerencsétlenné.
Annak ellenére, hogy nem vagyok gép,
egy gép precizitásával dolgozok,
Amelyhez egy ember intelligenciája társul.
Hasznodra vagy romlásodra működtethetsz engem;
Nekem teljesen mindegy.
Fogadj el, képezz, legyél hozzám szigorú,
És az egész világot lábaidhoz vetem.
Vegyél könnyedén, elpusztítalak.
Ki vagyok? A szokásaid.

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz,
hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság,
a csalódottság, a depresszió, a bűntudat
és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből.
Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz,
hogy mindegy, mi történik körülötted,
akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”
(Anthony Robbins)

“Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus döccenő nélküli.
Anyám azt mondta egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd.
Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd azt ne kezdd el siratni
félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn.
Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan.
Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz.
Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van.
Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul
és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
(Szabó Magda)

"Szörnyű úgy élni, hogy valaki nem élvezi a munkáját.
S éppen olyan szörnyű úgy élni, hogy nem ismeri a szépet:
a jó könyv ízét, a szép zenét, a verset,
egyszóval a művészi szépet nem ismeri.
Pedig a szellemet éppúgy nem csaphatjuk be, mint a testet:
ha csak egyoldalúan és csak pótlékokkal táplálják,
előbb-utóbb elsorvad.
A szellem olyan, mint a drágakő:
minél több oldaláról csiszoljuk ki, annál szebben ragyog."
(Fekete Gyula)















