A. J. Christian idézetek

 

"A kritikád sohasem a másikról szól.Hanem rólad.

Ilyenkor nem kritizálsz,

csak kiéled a saját tehetetlenségedet

és boldogtalanságodat."

 

"A legtöbb ember nem ismeri a Szerelmet,

mert a társától csak kapni akar.

De ha te valóban adni szeretnél,

ha valóban meg akarod osztani önmagad,

akkor sem tudod megtenni mindaddig,

amíg nem éled meg azt, aki vagy. "



"Amikor randira mész,

először meglátod a másikat.

Azonban nem a látásoddal

fogod fel először a partnered.

Hanem az auráddal, lényed kisugárzásával."

 

"Tudod, hol van a valódi vallás?

A szívedben. A lelkedben. Benned.

Mert ha vallásos vagy,

akkor magad vagy a vallás.

S tudod, mi a jele a valóban vallásos embernek?

A béke.

A vallásos ember sosem háborúzik,

mert nincs benne erőszak." 

 

 

"A gyermek tükörkép és tükör egyszerre.

Tükörkép, mert tetteivel és szavaival

minden tulajdonságodat visszatükrözi rád.

Hiszen tőled tanulta."

"Arra lenne szükség,

hogy a szülők valóban szeressék gyermekeiket,

ne csak büszkék akarjanak lenni rájuk."
 

"A valóság most az, hogy te vagy.

Itt és most.

Lehet, hogy a halál után nincs semmi,

lehet, hogy a születés előtt nem volt semmi.

Mi a biztos? Hogy most vagy."

 

"A földi, anyagi életetek

a fogantatásotok előtt kezdődik.

Már ekkor eldöntitek a megtanulnivalókat:

kialakulnak a céljaitok és a különféle feladataitok.

S noha könnyen lehet,

hogy a jelenlegi életetek egyáltalán nem olyan,

mint amilyet szeretnétek, ne felejtsétek el,

hogy nem a most ismert egotok,

a most valódinak hitt embertudatotok döntött

a megtapasztalni valókról,

hanem egy sokkal szélesebb látókörű,

kiterjedtebb Énetek.

Természetesen ez nem azt jelenti,

hogy az életetek alakulásáért

nem ti lennétek a felelősek,

de a látszólag értelmetlen szenvedés

vagy szerencse azért is bekövetkezhet,

mert olyan grandiózus célok felé törekedtek,

amelyeket most nem láttok."

 

 

"Ha szeretnéd megélni önmagadat,

ha szeretnéd megismerni a titkokat,

ha szeretnéd megteremteni a vágyaidat,

egyszerűen éld meg azt, ami benned van,

éld meg azt, aki vagy.

Szégyen, félelem és szorongás nélkül legyél.

Legyél ember, hogy több lehess,

legyél rossz, hogy jó lehess,

legyél kevés, hogy sok lehess."

 

"A gyűlölet egyfajta torz szeretet.

Ha szereted a szeretet,

és ezért gyűlölöd a gyűlöletet,

azzal csak újabb gyűlöletet teremtesz.

A gyűlölet több inkarnáción keresztül

hozzáláncol gyűlöleted tárgyához:

újra és újra találkozni fogsz

az utált eseménnyel vagy személlyel mindaddig,

amíg ebben a helyzetben is át nem érzed

a Létezés örömét.

A gyűlöletet - és az összes korlátozó,

egohoz kapcsolódó érzelmet - azért nehéz feloldani,

mert mindig igazolja saját létezését:

ha gyűlölsz, akkor úgy gondolod,

hogy igazad van!

Ilyenkor olyan rabláncokat alkotsz,

amelyeket életek sorozatán hordozol mindaddig,

amíg megtanulod, hogy ennek az érzésnek

a számodra már semmi értelme, léte nincsen;

a gyűlölet öl, pusztít s nyomorba dönt.

Arról nem is beszélve,

hogy az életeid során

azokat az érzelmeket vonzod magadhoz,

amelyekre a figyelmedet összpontosítod,

vagyis téged is gyűlölni fognak."

 

"Azok a személyiségjegyek,

amelyeket hibának látsz másokban,

mind megvannak benned is,

csak letagadod a létezésüket.

Mielőtt ezt is letagadnád, ne felejtsd el:

az anyagi világ az önkifejezésed eszköztára,

tehát a környezeted voltaképp tükör a számodra."

 

 

A hazugságról

 

... "Hogyha valóban szeretnél változni,

ha valóban szeretnél közelebb kerülni saját magadhoz,

akkor a hazugságaid felfedezésével

jó úton jársz: ha nem megtagadod,

hanem tudatossá teszed a hazugságaidat,

meglátod, ez az egyik legjobb út

az önismeret felé.

Mert a hazugságaidban ott vannak a problémáid,

ott vannak az elfojtott kis mocsaraid,

a mélybe nyomott démonjaid.

Mindig akkor hazudsz,

amikor az egyéniséged valamelyik részével

nem tudsz szembenézni,

amikor a lényed valamelyik oldalát

nem tudod megélni.

Nézd meg magad és a többi embert:

a beszéd akkor csúszik el,

amikor nem tudod megélni önmagad

és az adott helyzetet.

Tehát azok, akik elkezdenek foglalkozni

a spiritualitással,

a sok meditáció meg imádság helyett

forduljanak a valóság felé,

és első lépésben vizsgálják meg

a saját hazugságaikat, mert...

Mert ott van az eb elhantolva.

Úgyhogy érzelmi-szellemi szempontból nézve

a hazugság nem más, mint tükre annak,

hogy hol vannak a problémáid önmagaddal,

és azon keresztül az egész világgal.

Az érzelmi-szellemi szint

második pontja a következő:

ha megfigyeled, a hazugság nem egyéni.

Önmagában nem jöhet létre.

Amikor magadnak hazudsz,

már akkor is ketten vagytok:

ott vagy te, aki hazudik,

és ott van az a személyiséged,

akinek hazudsz, akit próbálsz meggyőzni

a saját "igazságodról".

Ám mivel társadalomban élsz,

ezért leginkább a többi embernek hazudsz"...
 

 

 

„Ha valóban Boldog akarsz lenni,

el kell szakadnod attól az egoista tévhittől,

hogy a boldogsághoz indok kell.

Ez egy hatalmas csapda:

amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad,

addig hajszolni fogod,hogy megszerezd,

így a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni.

Ha meg megszerzed a boldogságod vélt tárgyát,

akkor meg minden pillanatban attól fogsz félni,

hogy elveszted ,

a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni.

Ám a boldogsághoz nem kell semmi,

nem kell hozzá indok.

Csak az ego, az elme keresi az indokokat,

mert képtelen felfogni

az Élet ellentmondásokkal teli teljességét,

tökéletességét.

Amikor igazán boldog vagy,

amikor fekszel a tengerparton és napozol,

amikor fáradtan hazaérsz,

és jóleső sóhajjal belezuhansz az ágyba,

amikor csak öleled a szerelmedet

és nem gondolsz semmire

amikor valóban Boldog vagy,

akkor eltűnnek az indokok.

Sőt, még te is eltűnsz:

amikor te magad vagy a Boldogság,

akkor az egod, az elméd megszűnik!

Ekkor csak vagy, s ez maga a Boldogság.

S hogy miért vagy boldog,

amikor nincs rá semmi okod,hogy boldog legyél?

Mindenért és semmiért.”

 

 

„Sose foglalkozz mások életével.

Minek teszed? Hisz ott a saját életed.

Éld azt.

Ha már mások életével foglalkozol,

ha már mások múltjában vájkálsz,

akkor csak menekülsz önmagad elől.

Futsz a saját lényed, a saját jelened elöl.

Természetesen az egod megpróbálja elhitetni veled,

hogy csak azért foglalkozol mások életével,

hogy tanulj a hibáikból.

De ez csak egy kényelmes önbecsapás:

nem tudsz más hibájából tanulni,

mert csak az a tiéd,

amit megélsz, megtapasztalsz.

Ha más „hibájából” okulva te nem teszel meg valamit,

akkor csak kihagyod a tapasztalás csodáját

– pedig csak az az ember értékeli

s becsüli igazán a tüzet, aki már megégette magát…

Úgyhogy ne foglalkozz mások életével.

Csak arra fogod használni,

hogy megítéld az embert,

s a nagy véleményformálás közben

nem fogod meghallani azt, amit mond.

Egyetlen valaki viszont biztosan valódi: Te. ”

 

 

 

„A Boldogság létezik.

Nem tehetsz érte semmit,

és nem is kell tenned érte semmit,

az akaratoddal csak elfojtod

a belőled feltörekvő örömöt.

Amikor nyomorultul érzed magad,

a boldogtalanságod vélt okát próbálod megszüntetni.

Ám ez sosem vezetett eredményre,

szándékod sosem érte el célját.

Mindig az idő gyógyította be sebeid,

hiába próbáltad eltüntetni

a lelkedben tomboló szenvedélyt,

hiába akartál megszabadulni a gyötrelemtől,

a kín egyre erősebben ragaszkodott hozzád.”