Idézetek a boldogságról

2017.05.21

Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval,

és akit bűne miatt nem kínoz a fájdalom.
Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve,

és aki nem sűlyed reménytelenségbe.

/Biblia/

Nem szól, mert nem mer.

Mert attól tart, ha kinyilvánítaná elégedettségét,

íziben történne valami pocsékság, pusztán csak azért,

hogy felrobbantsa ezt a nehezen fellelt, alig hihető boldogságot.

/Vavyan Fable/

A boldogság, éppúgy, mint a szeretet: tünemény.

Jön és megy, éppen azokat hagyja cserben,

akik csupán vágynak rá, de semmit nem tesznek érte.

/Hioszi Tatiosz/

Boldogság természetesen nincsen,

abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben,

mint ahogy a legtöbb ember elképzeli.

Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba,

ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert,

s aztán nem fáj többé semmi.

Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi,

vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak,

nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag,

csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.

Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

/Márai Sándor/

Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog.

Akinek a homlokán nincsenek soha fellegek.

Akinek a lelkében nincs soha iszap,

se ő nem sároz, se őt nem sározhatják be.

Minden gondolata egyenes, becsületes.

/Gárdonyi Géza/

Mi nem csak egymást öleltük, magunkhoz vontuk az éjszakát,

a fényes villámokat, s az általuk szabdalt eget,

a sárkányüvöltő mennydörgést, a rongyosodó felhőket,

a fellélegző növényeket és a búvókövet keresgélő békát,

s részévé lettünk a végtelennek, a teljességnek.

Mi voltunk minden: fű, fa, ég és eső, fény és meleg.

Ránk talált a harmónia, elszenderedtünk hullámain.

/Vavyan Fable/

Boldog?

! Valamikor az őskorban egy agyalágyult ősember kitalálta

ezt a süket szót, aztán a sok utód elkezdte szajkózni.

Kergetik. Rosszabb, mint amikor - a moziban láttam -

a kocsis az ostor végére kötve szénát lógat a lovak elé,

hogy a pacik azt higgyék, csíphetnek belőle.

Futnak a lovak, a széna meg mindig előttük lóg, hiába kergetik.

/Szilvási Lajos/

Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság,

mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel,

helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek,

örüljenek és éljenek.

/Müller Péter/

Aki még nem volt boldogtalan,

az a boldogságról sem tud sokat mondani.
Nem tudnék reménytelenül futni senki után,

azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki.

Valahogy úgy lenne jó,

ha éppúgy szeretne, mint én,

mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig...

Szóval szeretnék boldog lenni,

valamikor, legalább egyszer igazán!

/Lugossy Gyula/

Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel:

"Mennyit örültem az elmúlt héten?"-

sokszor riasztó eredményhez juthatna.

/Popper Péter/

Mert mi fontos? Az élet.

Más semmi, csak az az egy.

Az élet: a nyugodt és megelégedett élet,

melyben az ember békét köt önmagával és a világgal,

és nem vágyik sehova és semmire,

még arra sem, hogy teljék az idő.

Ezt talán boldogságnak lehetne nevezni, pedig nem az.

A boldogság már nyugtalanító és aggodalmat ébreszt.

Félelmet, hogy egyszer véget ér.

A nyugalom az maga a végtelenség,

bölcs, szelíd, emberséges élet: úgy folyik,

hogyha közben véget érne,

nem is venné talán észre az ember.

/Wass Albert/

Ó, mily boldog az a szív, mely még alszik,

melynek a szerelem még föl nem zavarta nyugalmát.

/Eötvös Károly/

Lehet, hogy a boldogságot nem fölfedezni és megtalálni kell,

hanem egyszerűen csak emlékezni rá, mert elfelejtettük?

Ha így van, akkor nagyon elfelejtettük.

/Müller Péter/

Megosztás:

Kategória: Idézetek, versek Cimkék: idézetek boldogság képek Hozzászólások

Idézetek a boldogságról

Idézetek a boldogságról hozzászólásai

Szólj hozzá