Wass Albert: Te és a világ - Vágy és öröm


Minden vágyadnak eleget tenni:

ez az emberi élet legnagyobb művészete.

Akinek sikerül, az boldog.

Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete.

Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm.

Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon.

Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.

Csak olyan növényt enged meghonosulni benne,

melynek virágai szépek és illatosak.

Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek.

Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül.

Olyan növények gyökerét sem ülteti el,

melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas.

Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet.

Így tesz az okos és jó kertész.

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak.

Az erdő csöndjének.

Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz.

Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.

Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág.

Minden napnak van valamilyen öröme.

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt...

A világ szép és különös.

Csak sok benne nagyon a beteg ember.

Az izgága, az irigy, a gyűlölködő.

A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős.

Fertőzik és rontják a világot,

amennyire adottságaiktól kitelik.

De egészen elrontani nem tudták mégsem,

ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.

Miért nem?

Mert a Világ anyja a Természet,

s a természetben az ember nem egyéb,

mint egy kis pajkos tréfa.

Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj.

Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán,

mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot.

Ne üss sebet embertársaid lelkén!

Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki,

ne csinálj belőle nagy ügyet.

Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb.

Ha pedig a seb körül éreznéd már

a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését,

izzítsd föl a szellem tüzében és

vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt.

Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal,

bármennyire is csíp és éget.

Tégy rá feledés-tapaszt

és úgy járj vele az emberek között,

mint akivel semmi sem történt.

Kerüld el a fertőzötteket.

Könnyen megismered őket, mert a lázas ember félrebeszél.

Akit a napsütésben is ráz a hideg,

aki nem látja meg az útszéli virágokat,

nem hallja meg a hajnalban ébredő rigót:

az olyan ember közelében ne tartózkodj,

mert gyanús,hogy ragályhordozó.

Óvakodj azoktól,

akik leszegett fejjel járnak Isten szabad ege alatt.

Akik langyos és puha nyári estéken is

csak arról akarnak beszélni,

hogy mi az, ami rossz ezen a világon.

Akik el akarják hitetni Veled,

hogy élni nem érdemes, a világ csúnya

és az ember bűnben fogantatott.

Kerüld, messzire kerüld el azokat,

akik aszerint ítélik meg az embert,

hogy milyen nyelven beszél.

Vagy milyen templomban imádkozik,

vagy milyen jelvényt visel a gomblyukában.

Az ilyen ember lelke bomlik már,

mint az állati hulla,

és gyűlölettel fertőzi meg maga körül a levegőt.

s végül fuss, menekülj az okos gyűlölet közeléből.

Ez a legveszedelmesebb és nincs ellene orvosságos szer.

A tárgyilagosságba bújtatott gyűlölet.

A megfontolt gyűlölet.

Az emberségesnek látszó, a megértő gyűlölet.

Amelyik így kezdi: igaz, hogy ők is emberek, de...

Ha ilyennel találkozol,

fuss, mintha szemedet vették volna.

A szent gyűlölködők gyújtják föl mindig a világot.