A tojás a legtöbb kultúrában az élet szimbóluma,

de az újjászületést és a hosszú életet is jelképezi.

A kereszténység Krisztust szimbolizálja vele,

ezért kötődik a húsvéthoz, bár a pogány, ősi időkben is használták.

A honfoglalás korában és az azt megelőző időkben is

nagyon sok sírban megtalálható volt.

Több díszített és díszítés nélküli tojás is előkerült a sírok feltárásakor,

ott az örök életet jelképezte.

Olyan középkori freskókat is ismerünk,

ahol megjelenik a strucctojás bibliai környezetben,

ott is Krisztus jelképeként.

A fehér tojás a feltámadásra váró lelket,

a piros pedig a feltámadott Krisztust jelenti,

a piros szín Krisztus kiontott vérére utal.

A tojásdíszítés sok jelképet hordoz

. Nemcsak egyszerűen virágokkal,

hanem olyan ősi jelképekkel hímezték,

vagy, ahogy falun hívták, írták meg a tojásokat,

amelyek leggyakrabban élet- és lélekszimbólumok.

A tojás nemcsak az élet, hanem kerek formája miatt

a tökéletesség, a teljesség szimbóluma is.

A tojásfestés szokása ismert volt a régi Kínában,

Görögországban és a Római Birodalomban is.

A kereszténység elterjedésével pedig a húsvét legfőbb szimbólumává vált.

Magyarország különböző vidékein különböző módszerekkel festették a tojást.

Hagymahéjjal barnára és lilára,

szederfa és szilvafa kérgével sárgára,

a savanyú káposzta levébe tett vasreszelékkel feketére

színezték a tojásokat.

A legkedveltebb piros tojást ruhafestékkel készítették,

de használtak faleveleket és szárított virágokat is a díszítéshez.

Egyes vidékeken az volt a szokás:

ahogyan karácsonykor az almát,

húsvétkor egy tojást fogyasztott el közösen a család.

Volt, ahol azt mondták: a hosszú egészséges élet kedvéért,

volt, ahol meg azért, hogy ha eltévednek, és eszükbe jut,

kivel ettek húsvét napján tojást, rátalálnak a helyes útra.

Más helyeken a vetésbe is tettek a húsvéti tojásból,

hogy megvédje a termést.