Tegnap a kertedben jártam.
elmondjam, hogy mit csináltam?
Hoztam csokit, hímes tojást,
s elkezdtem a szétrámolást.

Egytől-egyig mind eldugtam,
s meglásd, hogyan boldogultam!
Szerteszórtam mind a kertben,
s hiszem, ebben remekeltem!

Feladatot neked hagytam,
majd az adott pillanatban,
járj utánam, járj nyomomban,
lelj meg mindent azon nyomban!

Ám, én furfangosan tettem,
jó rejtekhelyet kerestem,
hová ajándékom raktam,
csokiból nyuszit faragtam!

Csokitojást is öntöttem,
s jól eldugtam – úgy döntöttem,
legyél te is leleményes,
megtalálni, s enni édes!

Húsvét hétfőn kezd keresni,
a kert mélyén körbelesni,
bokrok között, selymes fűben,
hol megálltam, hol leültem.

Itt is, ott is megtalálod,
meg máshol, hol nem is várod!
Én ott leszek és megleslek,
láthatlak-e sikeresnek?

Mit eldugtam, megtalálod?
Győz-e a kíváncsiságod?
Lesz türelmed mind meglelni
és magad megünnepelni?

Aranyosi Ervin

Jön a húsvét és a nyuszi
hímestojást festeget,
locsoláshoz te is mondhatsz
szép locsoló verseket.

Olvashatsz is verses-mesét,
kalandosat, kedveset.
Meseország vár már reád,
s jó lesz majd, ha meglesed!

Minden mese tanulságos,
és gondolkodni tanít,
megmutatja hogy éljed meg
hétköznapi álmaid.

Többnyire a jó győz benne,
elmenekül a gonosz,
ha megtanulsz teremteni,
csupa jó élményt okoz.

Hitet ad és bátorságot,
egy jó mese felemel,
szókincsedet fejlesztheted,
ezért mondom neked el.

A mesekönyv jó barátunk,
szórakozva tanulunk,
s néha olyan, mint a tükör,
megmutatja kik vagyunk!

Aranyosi Ervin

– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.

Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.

Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.

Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.

– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.

Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.

Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.

Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.

Aranyosi Ervin