Húsvét-sziget

„Alig akad ezen a tengeren még egy földdarab,

mely ennyire kevés felfrissülést és enyhülést adna a hajósoknak.”

(Cook kapitány, 18. század)

 

 

 

A kellemes éghajlatú (évi átlaghőmérséklet 20°C) vulkanikus sziget (Rapa Nui) 1888 óta Chile fennhatósága alá tartozik, akik 1989-ben történelmi emlékhelynek nyilvánították a 3600km-re lévő földdarabot. Mai becsült népessége 3800 fő. Ha valaki azon szerencsések közé tartozik, és hajón közelítheti meg a 163km²-es szigetet, már jó messziről láthatja a hatalmas, fekete sziluetteket a parton, sorban egymás mellett állnak, mintha egy szellemhadsereg vigyázná a területet. Szerencsére mindannyian mozdulatlanok, kővé váltan kémlelik otthonukat.

1722 Húsvét vasárnapján egy holland kereskedőhajó vette észre először a gigantikus kőóriásokat, melyek ott sorakoztak előttük láncban a part mentén. A kapitány különös emberekről számolt be, a primitív barlanglakók mellett látott világos hajú, fehér bőrűeket is.

A szigeten hullámzik a dombvidék, famentes puszták uralják a völgyeket. Az óriáskráterek, a kőszobrok, a náddal benőtt tavak, az épületmaradványok, a műalkotások valóságos szabadtéri múzeumot alkotnak. 800-1000 elnagyolt kőszobor (moai) található a szigeten. A tipikus moai egy aránytalanul nyújtott téglatestet formázó, emberi fejből és a hasig látható felsőtestből áll. A karok szorosan a test mellé simulnak, a kezek pedig a hosszú ujjakkal a kidomborodó hason nyugszanak, míg a nagy orr merészen előreugrik.

Az első európai telepesek ír, keresztény misszionáriusok voltak, akik 1864-ben kötöttek ki a sziget vad partjainál. A híres norvég utazó, Thor Heyerdahl 1955-ben érkezett, társaival részletes ásatásokat, kormeghatározásokat végeztek, összeállították e föld történeti kronológiáját.

A közel ezer, formás kolosszus csaknem fele a sziget hegyének acélkemény tufájából készült, a többi lávából, bazaltból és trachitból. Átlagmagasságuk 4 méter, átlagsúlyuk pedig eléri a 12.5 tonnát, köztük nincs két egyforma. A legmonumentálisabb egy 20m magas, 70 tonnás remekmű. Rejtély, hogyan állították talpra ezt a monstrumot. 150 alkotás talapzaton áll, sokuknak „bocskoruk” is akad. Annak idején a kőarcoknak likacsos lávából és piros korallból készültek szemei, melyek lassan újra a helyükre kerülnek.

Sokáig istenábrázolásnak tekintették azokat, ám valószínűbb, hogy magas rangú ősök voltak a mintaadók, talizmánként megőrizvén szellemiségüket. Elképzelhető, hogy szerepük a tenger felőli támadások megakadályozásában volt, egyfajta biztonságérzetet nyújtott a szigetlakóknak. Az egyes szobrok ugyan erősen sztereotip hatásúak, viszont csoportokban elrettentő hatásuk jelentősen megnőhetett. A bennszülöttek máig vallják: a szobrokat egy természetfeletti erő, a „mana” mozgatta.

Robert Charroux francia történész-író feltöltött bálványokról, biológiai adóállomásokról, lebegő ásványokról ír, mint a kőóriások keletkezésének lehetséges hátteréről.

A sziget kőbányája ma 800 m hosszú, tele számtalan üreggel, ahonnan a kolosszusok anyagát vájták ki. A Ranu Kau vulkán 1.6km-es kráterének belső és külső lejtőin 397 db szobor található, a faragás folyamatának valamennyi stádiuma megfigyelhető rajtuk. A hegyről aztán bemélyített csatornákon, kötelek használatával juttatták le az alkotásokat, de hogy onnan miképpen kerültek a megfelelő helyükre, akár több kilométer távolságba is, arról egyelőre csak elméletek állnak rendelkezésünkre. Bár tudhatjuk, a hit képes hegyeket is megmozgatni. Valószínűbb azonban, hogy görgőkön, vizes szánokon, vastag kötelekkel vontatták a tengerpartra. Felállításuk rámpa, föld és kavicsok segítségével történhetett. Kalapjukat (pukao) minden bizonnyal később csúsztatták a fejükre, faállványt és rámpát használva. Ezeket a likacsos lávából készített hengereket nemrégiben emelték rájuk korszerű darukkal és eszközökkel, hiszen szanaszét hevertek a szigeten.

A szigetlakóktól tudjuk, hogy őseik egykoron letaszították helyükből a kőtömbök többségét, a nagy szobordöntögető háborúban, mely a „rövidfülűek” és a „hosszúfülűek” között dúlt.

A földdarab másik nevezetes régészeti lelete a piktogramokkal telerótt, faragott 25 db fatábla, a rongorongo. Értelmük egyelőre szintén nem tisztázott.

A Húsvét-szigeti civilizáció összeomlásához több szerencsétlen dolog is vezethetett:

Szólj hozzá