Kányádi Sándor: Hófoltos még a határ

Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.
Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.
Az ibolyatő fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág,
megkérdezem Tőled,
mi hírt hoztál,
mit üzensz erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt madárka,
útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.

Drégely László: Tél végén

Fenn a hegyen
van még hó,
elterül, mint
takaró.
Mohaágyban,
hó alatt,
hóvirágok
alszanak.

Fenn az égen
süt a nap,
ragyognak a
sugarak,
faágakon
rügy fakad,
nem fagy be a
kispatak,
lám a Tavasz
köszönt rád,
ébredj fel hát,
hóvirág!

Donászy Magda: Hóvirág

– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?

– Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.

– Ó, be szép ez virágom!

Dömötör Ilona: Hóvirág

Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.

Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő

Köszöntelek, hóvirág,
telet űző kisvirág.
Hópadkára könyökölsz,
hófehérben tündökölsz.
Figyeled, kék-e az ég,
s szól-e már a nyitnikék?
Érzed azt, hogy nyitni kell,
föld mélyéről jött a jel:
készülődik valami:
a tavasz szívdobogását
föld szagából, szél szavából,
a levegő illatából
érezni és hallani.

Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke

Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.