Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:

havas a hegyek teteje,

sehol egy árva virág –

zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,

csoda történik a hegyen:

kibújik a hóvirág,

s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:

itt a tavasz nemsokára,

kizöldülnek mind a fák –

Isten hozott, hóvirág!

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág

Megkérdezem tőled

Mi hírt hoztál? Mit üzensz

erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán

vidd a hírt madárka

Útra kelt már a tavasz

itt lesz nemsokára.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág

Megkérdezem tőled

Mi hírt hoztál? Mit üzensz

erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán

vidd a hírt madárka

Útra kelt már a tavasz

itt lesz nemsokára.

Szalai Borbála:

Az első hóvirág

- Hallod-e, napocska!

Hol késik meleged?

Nézz csak a naptárba:

Nők napja közeleg!

Hol szedjek anyunak

néhány szál virágot?

Hiába keresek,

egyet sem találok.

Kiskertünk dermedten

alszik a hó alatt,

sarkában tőzike,

hóvirág nem fakad …

Hallja a napocska,

leheli melegét …

Reped a hópaplan,

csermely fut szerteszét,

s hó alól álmosan

kidugja buksiját

kiskertünk sarkában

az első hóvirág.

Sebaj, hogy nem nyílt ki!

Beteszem pohárba,

s hófehér szirmait

nőnapra kitárja.

Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő

Köszöntelek, hóvirág,

telet űző kisvirág.

Hópadkára könyökölsz,

hófehérben tündökölsz.

Figyeled, kék-e az ég,

s szól-e már a nyitnikék?

Érzed azt, hogy nyitni kell,

föld mélyéről jött a jel:

készülődik valami:

a tavasz szívdobogását

föld szagából, szél szavából,

a levegő illatából

érezni és hallani.

Osvát Erzsébet: Hóvirág

A bokrok, fák még alszanak,

de lám, ott lenn a hó alatt

felébredt már a hóvirág,

kíváncsian kikandikált.

Miért keltél fel, kis bohó?

Még nem tűnt el a jég, a hó!

Fagyos szelek süvítenek,

parányi szirmod lám, remeg.

Sziromruhám bár lágy, fehér,

nem árt nekem se szél, se dér!

Vigyáz reám a kikelet,

Lám, űzi már a zord telet!