Kányádi Sándor:
Hófoltos még a határ

Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.
Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.
Az ibolyatõ fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.

Osvát Erzsébet:
Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fû
tavaszt kóstol:
- Jóízû!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Õ sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.

Kányádi Sándor:
Hófoltos még a határ

Hófoltos még a határ
s a dombok oldala.
Szunnyadoz még a kökény
s galagonya.
Alszik még a rengeteg
s a kertekben a fák,
de nyitogatja fehér
szemét a hóvirág.
S az ibolya is ébredez
a sombokor alatt:
költögetik a szelíd
napsugarak.
Az ibolyatõ fölött
a sombokor pedig
álmában már színarany
virágot álmodik.

Gazdag Erzsi:
A hóvirág éneke

Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ ...
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.

Donászy Magda:
Hóvirág

- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?

- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.

- Ó, be szép ez virágom!

Szalai Borbála:
Az elsõ hóvirág

- Hallod-e, napocska!
Hol késik meleged?
Nézz csak a naptárba:
Nõk napja közeleg!
Hol szedjek anyunak
néhány szál virágot?
Hiába keresek,
egyet sem találok.
Kiskertünk dermedten
alszik a hó alatt,
sarkában tõzike,
hóvirág nem fakad ...
Hallja a napocska,
leheli melegét ...
Reped a hópaplan,
csermely fut szerteszét,
s hó alól álmosan
kidugja buksiját
kiskertünk sarkában
az elsõ hóvirág.
Sebaj, hogy nem nyílt ki!
Beteszem pohárba,
s hófehér szirmait
nõnapra kitárja