Sok-sok éven át volt a nőnapi köszöntés elengedhetetlen virága

a kapotnyak levelek között pompázó kis hóvirág csokor.

A tavasz megjelenését, a jó idő érkezését hirdette,

tiszta fehér szirmaival vidámságot,

reményt csempészett a lassan múló, sötét tél végi napokba.

Ébred az erdő

Lassan átfordulnak a naptár lapjai, januárból februárba lépünk.

Egyre közelebb érezzük a kikeletet.

Március elején -ha éppen úgy tartja az idő kedve- megkopik a hó.

Először a déli lejtőkön ahová, tovább süt a Nap,

hamarabb felmelegszenek,

de nemsokára másutt is előtűnik a tavalyi lehullott lomb.

Még rügyfakadást megelőzve,

a dús lombsátor megjelenése előtt megindul az élet az erdők talaján.

A tavaszi virágok nagy része március-április heteiben virít.

Ennek -mint mindenek a természetben- meg van az oka.

A hóvirág (Galanthus nivalis)

Latin neve hófehér tejvirágot jelent.

A nép ajkán él úgyis mint árvavirág,

fehér tavaszika, gergelynapi virág,

de egyes vidékeken ‘gyócsé’-nak is nevezik.

Találkozhatunk vele az ókori görög mitológiában

és a keresztény kultúrában is.

Gyakran ábrázolják együtt Máriával.

A legenda szerint a Paradicsomból kiűzött emberpárt vigasztalta látványával

— így lett belőle a remény szimbóluma.

Törékeny fehér szirmaival, karcsú szárán himbálózó virágával

valóban képes boldogságot csempészni

az épp csak ébredező erdő sivárságába.

 Föld alatti hagymája fehér, kb. 1-1,5 cm nagyságú.

Gyógyhatású anyagot tartalmaz, alkaloidája a galantinin.

Ebből izomsorvadás és izomgyengeség elleni gyógyszert készítenek

(laboratóriumban vonják ki!),

a hagyma nyersen nem fogyasztható.

A föld felett először két levele jelenik meg,

majd ezek között a bimbó-néha még a hó közül bújik elő.

Napról napra nyúlik, míg végül 10-20 cm magasságot elérve

teljes pompájában jelenik meg.

 (A kettős virágtakaró miatt könnyű megkülönböztetni a tőzikétől. )

. Hegyi patakok partján, ligeterdőkben, ártéri erdőkben,

patakvölgyekben helyenként tömegesen fordul elő.

Forrás: részlet - Szuromi Eszter