Hölgyek - anno
kedvesem,
s én szinte percenként rád
emlékezem.
Az elmúlt napok
pergő filmként futnak
lelki szemeim előtt,
s nem kell kutakodnom nagyon
emlékeim között, sőt…
mintha velem lennél,
mintha engem néznél,
mintha rám nevetnél…
és tüsszöghetnek felém
a jelen árnyai,
félemlíthetnek a mindennapok
nehéz pillanatai,
borzongató melegséged
sokáig el nem hagy,
hisz szíved tavaszt sugárzó ereje
határtalan nagy…
s én soha nem felejtem el
a boldog-vidám pillanatokat,
s azt, mit adtál nekem:
oly sok mindent…
lényeged - magad.
Azt, mi nekem vagy.
Ha szemedbe nézek,
Mély világot látok,
Őszinte, élettel teli napokat,
Kezemmel simítom arcodat,
Tudom, érzem minden vágyadat.
Ha szemedbe nézek,
Elér hozzám makacsságod,
Megérint minden megbánásod,
S az, ahogy magadba fogadsz,
Erőt ad az, mit magadból adsz.
Ha szemedbe nézek,
Néha oly árván, magányosan,
Tudom, Te átölelsz biztosan,
Ajkad önzetlenül csókol,
Szerelmed figyelmesen bókol.
Ha szemedbe nézek,
Újra nyárban élek,
Jeges valóságomban felolvad a lélek,
Tűzzé válik minden szenvedély,
S újra eggyé válunk Te meg én.
/Válóczy Szilvia/
FÁRADT SZÍV PANASZAI
Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!
Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.
Túl sok a zaj - belefáradtam.
Simogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.
Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.
Szerző: [almod]
"Elválunk most már. Te is elmégy, én is.
Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis.
Engem egy halvány arc űz messze, messze
S neked másutt is én jutok eszedbe...
Elválunk most már, te is elmégy, én is,
Felednél mindent s emlékezel mégis!..."
*
"Elválunk most már. Eladtad a lelked...
Hisz' én mi voltam?... Álmodozó koldus,
Szívvel fizettem csupán a szerelmed!...
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket, -
Felednél mindent, emlékezel mégis!..."
(Ady Endre - Elválunk)
Hölgyek - anno hozzászólásai
" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."
" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "
" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."
" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "
" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
emlék és
remény."
" Csak az tud
élni,kinek
szívéből
nem fogy
a szeretet,
kinek lelke
élettől
vidám,
a világ
szépségein
ámulva
csodál,
ki minden
könnyből
szivárványt
csinál. "
" Nemes
élethez
nem
kellenek
nagy
cselekedetek,
csupán
tiszta szív
és sok
szeretet. "
/Pázmány
Péter /
" Emberi
törvény
kibírni
mindent
S menni
mindig
tovább,
Még akkor
is ha nem
élnek már
benned
remények
és csodák "
/Hemingway/
" Higgy a
csodákban,
mert teli
van vele
az élet.
De ami
legfontosabb,
higgy
magadban,
mert
odabent
a lelkedben
rejtőzi a
csoda
a remény,
a szeretet
és a
holnap
álmai."
