Emlékezzünk most a nőkre, azokra, akik 1848 főszereplőit

a háttérből támogatták, akik olykor maguk is fegyvert ragadtak

, sebesülteket ápoltak, menekülteket bújtattak vagy éppen

csak csendesen szeretteikért aggódtak.

  Anőknek is tevékenyen ki kell venniük részüket a haza szolgálatából,

de a kor felfogásának megfelelőn elsősorban

saját köreiken belül, azaz otthon, a családban kell helytállniuk:

férjeiket hazafias tevékenységre buzdítani,

gyermekeikből jó honfiakat és honleányokat nevelni.

Persze akadtak olyan hölgyek, akik igencsak kikívánkoztak

e hagyományos női szerepkörből és a tettek vagy akár a harc mezejére léptek.

Természetesen az asszonyok – főúri, köznemesi

és polgári származásúak egyaránt – élénken érdeklődtek

a reformkori politikai élet aktuális kérdései iránt,

s a műveltebbek otthon bizony komoly hatást gyakoroltak férjeikre.

Elég csak Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök hitvesére gondolnunk:

Zichy Antónia grófnő tudatosan egyengette férje politikai karrierjét.

Ellenzéki szellemben politizált húga, Karolina grófnő is,

ki megjelenésével, szellemes és intelligens stílusával

nagy hatást gyakorolt a magyar politikusokra.

Férjének, Gróf Károlyi Györgynek a palotáját pedig

a politizáló arisztokrata társasági élet egyik központjává tette.

A  két grófnő kulcsszerepet játszott a főúri társadalom

magyar szellemű átalakításában.

Példaadásukkal szorgalmazták a magyar ruha viselését,

a magyar nyelv tüntető használatával pedig szalonképessé tették

azt a társasági élet színterén.

Báljaikon divatot csináltak a magyar táncnak.

Teleki Blanka

Teleki Blanka grófnő – felrúgva a kor társadalmi szokásait –

tudatosan vállalta a független nő szerepét.

  1846-ban leánynevelő intézetet nyitott a fővárosban,

ahol a márciusi ifjak egyik kiválósága, Vasváry Pál tanította lelkesen

az ifjú hölgyeket magyar történelemre.

Március 15-én a grófnő maga szavalta el tanítványainak

a Nemzeti Dalt. Kolléganője, Lővei Klára pedig rendszeresen

kivitte a lányokat  a Nemzeti Múzeum kertjébe.

A magyar szellemű oktatásért, forradalmi tartalmú könyvek

és képek terjesztéséért,

1851. május 13-án letartóztatták a grófnőt és Lővei Klárával együtt

a kufsteini várba, a legszigorúbbnak számító „császártoronyba” zárták.

Megalázó körülmények között tartották fogva,

.A grófnő egészségi állapota teljesen megrendült.

1857-ben általános amnesztiával szabadult,

 Végül Németországba költözött, majd Párizsban,

húgánál érte a halál 1862-ben.

A márciusi ifjak feleségeinek szerepéről

több esetben maradtak fenn adatok.

Petőfi hitvese, Szendrey Júlia szerepvállalásáról a férj naplójából értesülünk.

A forradalmat megelőző „éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt

– írja a költő – bátor lelkesítő imádott kis feleségemmel,

ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt.

1849 áprilisában Júlia egy politikai röpiratban arra szólította fel

Magyarország hölgyeit, hogy küldjék harcba férjeiket.

 Petőfi eltűnése után végső kétségbeesésében

már az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta, megírta búcsúlevelét

ekkor még csak éppen másfél éves kisfiához.

A kilátástalan helyzetből végül egy újabb házasságba menekült,

 kortársai nem bocsájtották meg neki, hogy eldobta az özvegyi fátylat.

39 évesen talán megváltásként érte a halál.