Mesében, fehérben,
sűrű hóesésben
illegő-billegő
hó-fürtös Hófelhő
hókristályruhában
hó-tündér hó-várban.

Hófelhő bodrában,
hó-függöny fodrában
pelyhecskék siklanak,
fogócskát játszanak
Hó-tündér kedvére
sürögnek forognak,
görögnek, gurulnak
bukfencet tanulnak
térülnek terülnek
jókedvre derülnek.

Hipp, egy csöpp orrocska
hopp, mintha bús volna…
Csippentő, cseppentő,
jókedvre serkentő,

Koosán Ildikó

Jégcsap csillan a cserepek csőrén,
fák koronáján csilingel a szél,
hókristályok csücsülnek az ágon,
csend bölcsőben ring az éj.

Csél-csap üstökös siklik az égen,
kíváncsin csodálják a csillagok,
ácsorogtak eleget az éjben,
lennének inkább vándorok.

Csetlik, botlik egy kicsinyke csillag,
megpihen végül hófelhő alatt,
Hold anyóka puhán betakarja,
s köréje gyűjti az álmokat.

Szundít már a csillag gyerekecske,
álmában csodaszép világot lát,
hópehelyként ficánkol a légben,
s várja a földön egy kedves barát.

Orgoványi Ildikó

Hókirálynő tükre előtt
szépítkezik éppen,
dús haját a sok szolgalány
megfésüli szépen.

S a hópelyhek kavarogva
hullanak a mélybe,
belepik a falut, várost,
hó borul a rétre.

Arcára púdert tesz,
s abból lesz lenn a dér,
Így minden gyerek tudja már,
itt a hideg tél.

Két fülében jégcsap függő,
gyöngy díszíti nyakát,
téli álomba szenderült
tavaszig a világ.

Garay Zsuzsa

Északi szél, mit csinálsz?
A dudádon mit dudálsz?
– Du-du, mindig ezt fújod.
Azt várom, míg elunod.

Most meg szederfánkra ülsz,
s szederfánkon hegedülsz.
Táncra hívod a havat
odakint a fa alatt.

Csupa táncos pihe-lány,
első táncos valahány:
fehér ruhás hópihe
lebben oda meg ide.

Hó-farsang van. Itt a tél.
Azért dudál ez a szél.
Egy szál zenész magában
sípol, dudál a bálban.

Gazdag Erzsi

Ázik, fázik a kökény,
didereg a lába,
kékpettyes ruhácskáját
a szél is cibálja.

Csalogatja a rigót:
Gyere csipegetni,
dércsípte bogyóimmal
jól is tudnál lakni!

Jönnek ám a madarak,
vígan vacsorára,
nem fázik már a kökény,
van tollas kabátja!

Orgoványi Anikó