Azért kezdtem el utánanézni a Halloween eredetének,

mert kicsit én is kezdtem furcsán nézni azokra,

akik hazánkban is elküldik maskarába bújtatott csemetéiket

cukrot és csokit kunyerálni a mit sem sejtő szomszédokhoz.

Gondoltam én, mint például a Valentin-nap esetében,

hogy már megint beszivárog hozzánk valami az amerikaiaktól,

és szép lassan ez is egyértelműen, minden évben várható lesz.

A Halloween egy ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep,

amelyet főként angolszász országokban tartanak,

de mára már a világ számos pontján átvették.

A név maga az All Hallows' Eve,

azaz mindenszentek estje kifejezésből ered

(ilyen alakban 1556 óta létezik a szó).

A pogány kelta samhain nevű ünnep

köthető október 31. estéjéhez, éjszakájához.

Ezen a napon köszönték meg a napistennek

az éves termést, illetve ekkor volt a boszorkányok

, kísértetek és démonok ünnepe.

Emellett az újév és a tél kezdetét is innen számították

(akkoriban két évszakból állt az év, a másik évszak május 1-jén kezdődött).

Az ünnep alapja a következő volt: ezen az éjszakán felborul a világ rendje,

az evilág és túlvilág közti határok elillannak,

így a halottak szabadon járhatnak az élők között,

mert új testet akarnak szerezni maguknak,

de az élők is lejuthatnak a "tündérdombok" alá.

Családi körben szokás volt ilyenkor tüzet gyújtani,

körülülni azt, és kísértettörténeteket mesélni.

Ehhez később hozzákapcsolódott több római ünnep is:

a Pomona (a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe),

a Parentalia (a holtak tiszteletének szánt nap,

február 13-tól 21-ig akkori dátum szerint,

utolsó napja a Feralia volt) illetve a Lemuralia

(a halottak rosszindulatú szellemeit ekkor űzték ki házaikból,

babaáldozattal kiengesztelve őket, május 9-én, 11-én és 13-án).

Az összefonódás pedig a Római Birodalom hódításai által vált lehetővé, 

mivel a Kr. u. 4. század végére a rómaiak legyőzték és bekebelezték a keltákat.

kép: mek.oszk.hu

Majd, a kereszténység terjedésekor a hittérítők -

a betiltás helyett - az ősi hagyományokhoz igyekeztek igazítani

az ókeresztény szokásokat.

Így alakult ki a keresztény mindenszentek ünnepe,

amelyet III. Gergely pápa helyezett át

május 13-áról november 1-jére,

és IV. Gergely pápa révén vált hivatalos ünneppé.

A beöltözés hagyománya is a keltáktól eredeztethető.

Ezen az éjen, a termény betakarítása és elraktározása után

hazatértek otthonaikba, eloltották tűzhelyeiket is,

hogy az ne vonzza a barátságtalan szellemeket,

és a Gonosz megtévesztése érdekében szellemnek öltözve

"randalíroztak" az utcákon, hogy aztán azt könnyebben el is űzhessék.

A kelta papok pedig a hegytetőn tüzet gyújtottak,

táncoltak a szent tölgyfa körül, elvileg áldozatokat is bemutattak,

különböző szertartások segítségével próbálták távol tartani

az ártó szellemeket, majd a reggel eljöttével

a parazsat szétosztották, hogy az emberek

abból gyújthassanak új tüzet otthonaikban.

kép: achiritezoteria.blogspot.com

Az édességért való házalás szokása

valószínűleg ugyaninnen fakad:

a kelták hitték, hogy szellemek járnak köztük ezen az éjszakán,

és mivel szerintük nem minden lélek jó,

sőt, ezért ajándékokat és édességeket hagytak a küszöbön

az ártó lelkek megbékítéséért.

Innen jön a "trick or treat", magyarul nagyjából "csokit vagy csalunk".

(Egy másik monda szerint ezen az estén a tündérek -

akik se nem jók, se nem rosszak -

koldusnak öltözve jártak házról-házra;

ahol kaptak alamizsnát, ott jutalmaztak,

ahol viszont nem, az ott lakók kellemetlen csínyre számíthattak.)

kép: parkviewiowa.org

Az ünnep legfontosabb jelképe a töklámpás,

amely ír vagy skót eredetű szokás lehet.

Egyrészt ezen az estén nem szabadott

a szellemjárás miatt hosszú útnak indulni,

de akinek mégis ezt kellett tennie,

az egy töklámpással igyekezett védeni magát a gonosz erőktől.

A másik történet Jackről szól, aki egy részeges, ír kovács volt.

Ámde olyannyira leleményes gazfickó volt,

hogy még az ördögöt is megviccelte;

mikor az eljött érte, hogy elvigye,

Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére,

aztán keresztet rajzolt a fa törzsére.

Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől,

nem tudott lejönni a fáról.

Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról,

miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé.

Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be

iszákossága és csínytevései miatt,

ám a pokolban sem találhatott otthonra,

mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén.

Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből,

hogy legalább ne vaksötétben kelljen kóborolnia az idők végezetéig.

Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe

(más források szerint marharépába)

és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között.

A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták,

állítólag azért, mert abból több volt nekik, és látványosabb is.

Emiatt lett a töklámpás angol elnevezése Jack O'Lantern.

A varázséjszaka gyümölcse pedig az alma,

az élet szimbóluma,

Venus, Aphrodité és más római istennők attribútuma. 

A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll:

Perszephoné gránátalmamagokat evett,

így lett az alvilág királynője Hádész, a holtak ura birodalmában.

Ehhez kapcsolódik egy játék, az almahalászat,

amikor egy dézsa vízből szájjal kell kihalászni az almákat.

Emellett az alma visszaköszön az ilyenkor hagyományos édességek között is:

karamellbe, cukorszirupba vagy csokiba mártott formában.

A katolikus keresztény hagyomány szerint pedig

mindenszentekkor kilátogatunk a temetőbe,

rendbe tesszük elhunyt szeretteink sírját,

megemlékezünk halottainkról, az üdvözült lelkekről, elhunyt hívőkről.

Gyertyát gyújtunk, melynek fénye az örök világosságot jelképezi

. A mindenszentek ünnepe viszont

nem azonos a halottak napjával,

amely november 2-án tartandó,

és a purgatóriumban rekedt lelkekért imádkozhatnak a hívek.

Nem mellesleg október 31. a reformáció napja

több protestáns egyházban, megemlékezvén arról,

hogy 1517-ben Luther Márton ezen a napon függesztette ki

a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét

a wittenbergi vártemplom ajtajára.

II. János György szász választófejedelem több variáció után

jelölte ki ezt a napot ünneppé,

ezáltal vallásjavítás kezdetének tekinthető ez az időpont.

Forrás:szubkult.blog.hu