A négy gyertya

Egyszer volt, hol nem volt,

volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük,

hogy tisztán lehetett érteni,

amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani.

Azt hiszem, el fogok aludni…
Néhány pillanat múlva már csak

egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett

a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:
ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak.

Nincs értelme tovább égnem…

A következő pillanatban egy enyhe fuvallat

kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem,

semmibe veszik,

hogy milyen nagy szükségük van rám…
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek.

Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
De hát mi történt?

Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké…!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

Ne félj!

Amíg nekem van lángom,

újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN VAGYOK
A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott.

Megragadta a még égő gyertyát,

s lángjával új életre keltette a többit.

Soha ki ne aludjon bennünk a REMÉNY!