Gyerekek a tengerparton
KONSTANTIN RAZUMOV festményei

Nagy Gáspár: A tenger álma
Amikor a tenger alszik,
habjaiban Hold mosakszik,
naplementén Nap mosakszik,
amikor már nem morajlik,
ily gyönyörű égi fények,
álmot hozó jó remények
kisimítják hullámait
s meglódítják az álmait,
szállna álmában hajóra,
minden cseppjével hajózna,
vinné hullámait, vinné,
mélységeit is - ki hinné!
s hajózgatna nagy folyókon,
merengne a zuhogókon,
folyna forrásokig vissza:
tiszta lenne, újra tiszta,
Nap és Hold testvére lenne,
nyári zápor esőcseppje.

Kányádi Sándor: A tenger
Nagy ember a tenger,
nagyon nagy.
Minden gondolat
súlya, mélye,
súlyosan mélyül
hozzá mérve.
Emberként él, emberként érez,
nincsen fogható erejéhez.
Láttam, hajnalban a napot
égre emelte:
izzott az óriás kerék,
szinte sisteregve
hányta tüzét a hullámokra,
s ő, a tenger-ember, higgadtan
a horizontra passzította.
Aztán, mint egy nagyapó,
fecsegett, magyarázott,
mikor ölébe hulltak a hálás,
ujjongó sirálysikoltások.
Van derűje, van humora.
Hangja némelykor nagydob,














