"Most elmondom,
hogyan születnek a tündérek.
A tündérek úgy születnek,
hogy minden hetvenhetedik esztendőben,
tavaszi reggelen,
mikor az erdők alján illatozik a medvehagyma,
a szerelmes tündérfiúk
meg a szerelmes tündérlányok
kirepülnek a tisztásokra,
átkarolják egymást,
és elkezdenek szépen csókolózni.
Ilyenkor aztán minden
hetvenhetedik esztendőben
csillogó szappanbuborékok hullanak az égből,
ezekben a szappanbuborékokban
érkeznek meg a világra
a tündérgyerekek."

(Részlet Bagossy László

A sötétben látó tündér című meséjéből)

Ornella Fiorini :  Lányomnak

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek.
Emlékezz erre,
és élvezd a repülést
a tenger felett,
a fűszálakon át,
sőt - miért is ne?!-,
akár széttépett álmok között,
mert mindennek, még a zúzmara
jegének is értelme van.
Erős szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy leküzd a távolságot,
a port, mely a szívedet szorítja,
és mindazt, mi aranynak látszik,
de amely valójában nem az.
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.

Fordította: Erdős Olga

Endrődi Sándor  : Aranypor

Valamit mondanék neked,fiacskám,
Mit méltó,hogy elmédbe véss:
A bátorságot soh'se zavard össze
Azzal,mi - hencegés.

Árok van előtted? Ne kicsinyeld kérlek,
Kudarc a jutalma minden hencegésnek.
Bizonyítsd be tettel,hogy ügyes,bátor vagy,
S akkor mondd a "Hopp"- ot ,mikor - átugrottad.

Mi nehéz,mi könnyű? Soh'se gondolj rája,
Csak fogj a dologhoz istenigazába.
A nehéz is könnyű lesz a törekvő jónak,
S a könnyű is nehéz a - nem akarónak.

Nem akarsz dolgozni? Akkor minden hiába!
Sült veréb nem repül az ember szájába.
Barázda sem dől ki pihenő ekébül
S bizony aratás sincs sehol - munka nélkül!

Sokat ígér a föld,mit magad szántottál
De azért,barátom,soh'se bizakodjál,
Ne nézd aratásnak,ami csak virágzás -
Emberé a munka,Istené az áldás!

Várnai Zseni : Fiam


Édesen alszol dajkáló ölemben,
harmatos arcú, drága magzatom,
körülragyog a napnak glóriája
s lágy pihegésed lesem, hallgatom.

Elnézlek hosszan, könnybeborult szemmel
és, ahogy nézlek, megnő a szívem,
érzem, a karom végtelenre tárul
s egész világ a keblemen pihen.

Egész világot táplál az én vérem,
ha kicsiny ajkad mellemre tapad,
lelkemmel egy világot csókolok,
ha téged, fiam, megcsókoltalak.

Hogyha enyhítem a te szenvedésed,
ha könnyeidet fölszáríthatom,
minden szenvedők bánatát enyhítem,
minden szenvedők sebeit gondozom.

Mi bennem örök, az mind benned lángol,
nem élek másként csak teáltalad,
ó, mindent odaadtam a világnak,
amikor, fiam, téged adtalak!

Olyan vagyok e boldog anyasággal,
mint föld, mikor virágok nyílnak rajta,
mikor szívének illatát és mézét
s gyümölcseit az embereknek adja.