Gesztenye

A szelíd, nemes, édes, jóféle,
ehető előtagokkal illetett gesztenye
a bükkfafélék családjába tartozik, és meglepő módon
semmilyen rokoni kapcsolatban nincs sem a vadgesztenyével,
sem a vízigesztenyével.
A szelídgesztenyének négy alfaja ismert,
ezek az európai, kínai, japán és amerikai gesztenyefajták.
Egy fa termése egy fő teljes téli élelmezését megoldotta éhínség idején,
ezért is tartották nagy becsben.

Ez az egyik leghosszabb életű fa a Földön,
viszonylag idősen, kb. 20 évesen terem először,
és akár 500-1000 évig is elél.
A rómaiak úgy tartották, ott élhet jól az ember,
ahol a szelídgesztenye megél.
A szelídgesztenyének pedig jó az ízlése:
Magyarországon a Soproni-hegységben, a Zalai-dombságon
és a Börzsöny déli lejtőin vannak kiterjedt ültetvények.
Európa legnagyobb gesztenyetermelő területe
az olasz Mugello régió (Firenzétől északra)
és a francia Ardeche megye (Lyon környéke).
A vízigesztenye
A vízigesztenye (water chestnut, ejtsd: votö csesztnát)
avagy csetkáka gumó, magyarul sulyom)
a sásfélék családjába tartozó fehér, édeskés, ropogós gumó,
melyet főleg Ázsiában fogyasztanak.
Evés előtt ezt is meg kell hámozni.
Itthon a kínai zöldségkeverékekben
és konzerv formában találkozhatunk vele a leggyakrabban.
Különlegessége, hogy konzerválás után is ropogós marad.
A kínaiak édesen is fogyasztják.

*Kis Magyar Gesztenyetörténet*
A szelídgesztenye ősidők óta Közép- és Dél-Európában él,
már a történelem előtti időkben is fontos táplálékunkat képezte.
Hazánkban valószínűleg Beatrix királyné terjesztette el
az olasz gesztenyés recepteket,
Mátyás királynak hamar kedvence lett a gesztenyés kappan
A feljegyzések szerint 1642-ben Nagybánya várostanácsa
már szelídgesztenyét ajándékozott a fejedelmeknek és főuraknak.

Azokon a tájakon, ahol a föld alkalmatlan volt a művelésre,
a családok számára a gesztenye a gabonát és a burgonyát helyettesítette.
A lehullott gesztenyét zsákokban taposták ki tüskés burkából.
Egyes helyeken burkostul hordóban tartották,
majd füstön megszárították.
Volt, ahol megaszalták, és fogyasztás előtt meggőzölték.
A gesztenyelisztet vízben, tejben megfőve fogyasztották.
Érdekes hagyomány, hogy Mindenszentekkor a sült gesztenyét
a halottakért harangozó ifjak kapták.
Korzika és a gesztenye
A Franciaországhoz tartozó Korzika neve összefonódott a gesztenyével.
Korzika egyik területe, Castagniccia (ejtsd kásztányiccsa ) egyenesen
az itt folytatott gesztenyetermesztésről kapta nevét.
Ha itt, Napóleon szülőföldjén járunk,
feltétlenül hozzunk haza gesztenyelisztet,
melyből polentát és fantasztikus illatú süteményeket készíthetünk.
Korzikán hagyomány, hogy az esküvőkön
húszféle gesztenyeliszttel készült fogást szolgálnak fel
Kóstoljuk meg a gesztenyesört és a gesztenyebort is.
Gesztenyepüré, fehér hegy, marron glacé

Gesztenyeleves vagy -krémleves, gesztenyepüré, gesztenyetorta,
liszt, gesztenyegolyó, gesztenyés muffin, gesztenyés kosár,
tekercs, töltelék, rétes, és persze a kedvenc, a gesztenyeszív.
Méltán mondhatjuk, hogy a gesztenye sokoldalúan elkészíthető gyümölcs.
Korzikán gesztenyesört, gesztenyemézet és lekvárt is készítenek belőle,
de gyakran a palacsintában vagy a kenyérben is kiváltják a liszt egy részét
gesztenyeliszttel, amitől édeskés, finom gesztenye ízt kap az étel.
Gesztenyés különlegességek:
• Gesztenyelekvár:
Ha már megvettük és megpucoltuk, készíthetünk gesztenyelekvárt,
melyet ízesíthetünk vaníliával, ahogy a franciák teszik
A lekvárhoz először cukorszirupot főzünk 1 kg cukorból és egy dl vízből.
Hozzáadunk 1 kiló hámozott gesztenyét, és addig főzzük,
míg lekvár állagú lesz.
Ízesítjük vaníliával, de passzol hozzá a gyömbér és a narancshéj is.
Édességekhez kiváló, tehetjük palacsintába vagy süteményekbe.
• Gesztenyeliszt:
Meg kell említenünk a főleg olasz konyhában népszerű finomságot,
melyet még kevésbé ismerünk, de már be lehet szerezni
néhány különlegességet árusító üzletben, bioboltban.
Lelkesebbek házilag előállíthatják sült gesztenyéből.
A belőle készült sütemények, kenyérfélék íze
különlegesen fűszeres és pikáns.
Olaszországban járva feltétlenül kóstoljuk meg a castagniacciot,
mely egy fűszeres, gesztenyelisztből készült lepény.

• Gesztenyeméz:
a méhek a gesztenye nektárjából gyűjtik a gesztenyemézeket,
melynek jellegzetes, kicsit kesernyés utóíze van.
Magas a szerves vastartalma és nagyon egészséges,
ha látunk a piacon, feltétlenül vegyünk,
mert nagyon jól lehet vele meghűléses betegségeket kezelni
és még a visszeret is gyógyítja.
A franciák köretként is fogyasztják:
az áttört gesztenyét vajon párolt hagymához adják,
sózzák, borsozzák, és tejszínnel keverik.
Az angolszász vidékeken pedig szívesen használják töltelékbe,
akár húsal kombinálva:
az ünnepi pulykasült töltelékébe is gyakran kerül belőle.
Sajnos tévhit, hogy a gesztenyepüré hungarikum.
A franciák Mont Blanc (ejtsd: monblan, vagyis Fehér Hegy) néven fogyasztják,
de ők is az olaszok Monte Biancoját honosították,
az első leírása egy 1475-ös olasz szakácskönyvben már olvasható.
Érdekes desszert a marron glacé
(cukormázzal bevont, hámozott, főtt maróni),
mely XIV. Lajos udvarában lett igazán népszerű,
bár már a 15. századtól ismerték.
. A maróni egy szelídgesztenye alfaj,
a sokféle nemesítés egyike, de minőségi különbséget is jelöl.
Ha 32 mm-nél nagyobb a termés, már nem gesztenyéről,
hanem maróniról beszélünk.
Íze édesebb, mint a szelídgesztenyéé,
struktúrája is más, természetesen az ára is borsosabb.

Gyógygesztenye
Téli meghűlésre, hurutra, asztmatikus köhögésre
készítsünk gesztenyefőzetet, megnyugtatja a nyálkahártyát.
. A gesztenyeméz megszünteti a visszérproblémákat és a trombózist.
A levelek hatóanyagai reumás panaszok, hátfájás,
ízületi merevség ellen és izomlazítónak is jónak bizonyultak.
Forrás: mindmegette.hu





