Frasassi Barlangvilága
A kanyargó járatok és a fenséges mészkőképződményekkel ékes
palotaszerű csillogó termek labirintusa elvarázsolt föld alatti birodalomba kalauzol.
Az olaszországi Ancona tartományban fekvő
Frasassi-szurdok környékén
1971-ben egy barlangkutató csoport
az évszázad egyik legizgalmasabb barlangászati felfedezését tette.
Az Appenninek vonulata alatt 13 km hosszan kanyargó járatok
és üregek rendkívüli labirintusára bukkantak.
A szövevényes barlangrendszer folyosóin tiszta vizű tavacskákban
és sáros mélyedésekben térdig gázoló csapat döbbent ámulattal szemlélte
maga körül a zseblámpák gyenge fényében meg-megcsillanó cseppkövek
földből kinövő kristályoszlop-erdejét.
Ahogy egyre mélyebbre hatoltak a föld alatti világ -
mint utóbb kiderült, barlangok elképesztően kiterjedt láncolatának -
hideg, nyirkos levegőjében, óriási, márványszerű oszlopok
és jégréteggel borított, finom sziklacsipke-függönyök fantasztikus díszlete,
a több mint egymillió éves erózió döbbenetes munkája kezdett kibontakozni előttük.
A meredek sziklafalak között jó 3 km-en át kanyargó Frasassi-szurdokot
az Esino mellékfolyója,
az Appenninekben eredő és északkeleti irányban
az Adriai-tenger felé tartó Sentino mélyítette ki.
A szurdok meredek mészkőfalában barlangnyílások sorakoznak
Az egyikben, az Il Sanctuaria della Grottában (Barlangszentély)
egy Santa Maria del Frasassinak szentelt XI. századi kápolna található,
valamint egy nyolcszögű templom,
amely 1828-ban XII. Leó pápa megbízásából épült.
A ma Frasassi-barlangok néven ismert
káprázatos föld alatti csodavilág felfedezésével Anconának
ez az addig kevéssé ismert zuga nemzetközi hírű lett.
Elvarázsolt világ
A mélyen bordázott álló és függő cseppkövek kísérteties
hangulatot keltenek a Nagy Szélbarlangban, a Frasassi-barlangrendszer
legnagyobb termében.
Fenséges csodák
Az vízcseppekből lerakódó forrásmészkő bizarr
szobrok és hatalmas, virágszerű kőcsipkék
fantasztikus sokaságát
hozza létre.
A szurdokot körülvevő hegység jellegzetes karsztvidék
(a karszt a geológusok szóhasználatában olyan mészkő-alakzatot jelöl,
mely az esővíz szénsavtartalmának oldó hatására formálódik, pusztul).
Az ilyen területek jellemzői az egymásba érő barlangok, víznyelők, búvópatakok.
A Frasassi-csoport számos barlangrendszerből tevődik össze.
A legnagyobb a La Grotta Grande del Vento, a Nagy Szélbarlang.
A látogatók sima úton juthatnak be mintegy másfél km-re a mészkőhegy belsejébe.
Egy sziklába fúrt rövid alagúton áthaladva katedrális méretű terem
impozáns látványa tárul fel, amelynek közepén
az eddig nem teljesen feltárt Ancona-szakadék tátong.
Nem messze tőle az Il Gigante, az Óriás mélyen bordázott,
hatalmas mészkőoszlopa mered a magasba.
Vele szemben a La Cascata del Niagara - Niagara-vízesés -
aláhulló víztömegre emlékeztető mészkőképződménye látható,
amely a névadó zuhatag robaját és szüntelen zúdulását idézi elénk.
A föld alatti labirintusban beljebb haladva találjuk a szemet gyönörködtető
La Sala delle Candelinét, a Gyertyák Termét.
A terem padozatán megannyi fehéren csillogó cseeppkő áll,
amelyek egy sekély tavacskából nőnek ki, akár a fénylő gyertyák;
tövüket fehér kelyhek veszik körül.
Szépségüket csak emeli a sejtelmesen derengő,
képzeletmozgató megivlágítás.
Bár a barlangrendszer elsősorban geológiai jelentősége
és nem mindennapi szépsége miatt ismert,
a speciális föld alatti környezetben kialakult állatvilága is figyelemre méltó.
A sötétség és a táplálék szűkös volta ellenére az állandó hőmérsékleten
és a magas páratartalomban gazdagon tenyésznek itt az egysejtűek,
férgek, ászkák és rákok, sőt barlangi vakgőték is előfrodulnak a Frasassi vizeiben.
A legnépesebb állomány a denevéreké:
nappal a La Grotta del Nottole, a Denevérbarlang mennyezetén pihennek,
alkonyatkor szárnyra kapnak, hogy táplálékot szerezzenek.
"Gyertyafényes" Barlang
Az elragadóan szép Gyertyák Termében az álló cseppkövek
gyertyaszerűen nőnek ki a talajból; néhányuk a mennyezet-
ről aláfüggő cseppkővel egybeolvadva kőoszlopokat alkot.
Végtelen szépség
A Végtelen Termének
ragyogó alabástromszerű álló cseppkőrengetege
lélegzetelállítóan szép látványt nyújt.
A mesterséges fényben csillámlósziporkázó oszlopok lenyűgöző hatást keltenek.
MÉSZKŐBARLANG
A mészkőbarlangokat és a bennük található képződményeket,
mint amilyenek a Frasassi-
és a kínai Kujlin-barlangok káprázatos termeit is ékesítik,
a víz és az idő alkotta meg.
Az esőcseppek vize a levegőből kis mennyiségű szén-dioxidot köt meg,
és így savassá válva oldja a mészkő anyagát, a kalcium-karbonátot.
A kőzet repedésein leszivárgó esővíz a mészkövet feloldva
lassan víznyelőket és kürtőket alakít ki.
A vízszintes repedésekbe behatoló víz búvópatakok,
föld alatti vízfolyások formájában tágítja a kőzet üregeit.
Amikor a vízszint lesüllyed, az üregek mint barlangok maradnak hátra.
Mesébe illő cseppkőképződmények jönnek létre úgy,
hogy a barlang mennyezetéről aláhulló vízcseppek
kalcium-karbonát-tartalma kiválik,
és az egymásra rakódó lehelet vékony mészrétegek
fokozatosan függő cseppkövekké (sztalaktitokká) nőnek.
A kalcium-karbonát ott is kicsapódik,
ahol a cseppek a barlang talajára hullanak-
ebből álló cseppkőoszlop (sztalagmit) keletkezik.