JOHN SLOANE festményei

Kosztolányi Dezső: Téli alkony


  Aranylanak a halvány ablakok…
  Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
  fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
  a hósík messze selymesen ragyog.

  Beszélget a kályhánál a család,
  a téli alkony nesztelen leszállott.
  Mint áldozásra készülő leányok,
  csipkés ruhába állanak a fák.

  A hazatérő félve, csöndesen lép,
  retteg zavarni az út szűzi csendjét,
  az ébredő nesz álmos, elhaló.

  S az ónszín égből, a halk éjszakában
  táncolva, zengve és zenélve lágyan,
  fehér rózsákként hull alá a hó.

Fenyő ága hósubában,
Mire vársz a hófúvásban?
Hideg az a kristálybunda,
Gyere haza kis házunkba!
Karácsonyfám te lehetnél,
Gyertya lángnál melegednél.

Tóthárpád Ferenc:

Téli csend

Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.

Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.

Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.

Devecsery László:

Itt a tél

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csuda jó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.

A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak csendesen.

Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.

Mentovics Éva:

Apró kis pelyhek

Hó hull az ágra,
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek, lengnek.

Felkel a szél most,
jól megkavarja-
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.

Hófehér dombok,
mint téli álom-
csillogva ringnak
hófehér tájon.