Szabó Magda: Január

"A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált:
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák..."

Babits Mihály: Halavány téli rajz

"Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz , édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat."

Gábor Andor: Hull a hó

"...Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.

Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet?
Ékesebbet? édesebbet?
ennél békességesebbet? "

Hárs Ernő: A tél betűi

A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.

A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.

Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.

Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.

Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.

Sorait a tél ekképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.

Vitó Zoltán: Téli mondóka

"...Most én is hó-ruhát kapok:
s a szívem tán azért sajog,
azért ily árva, elhagyott,
mert olyan tiszta , jó vagyok,
ahogyan csak a hó ragyog:-
de majd telnek a hónapok,
s ha engednek a zord fagyok,
a bánatom eloldalog:
én is, én is "felolvadok":
sugárba, fénybe roskadok,-
s megkönnyeznek a csillagok."

Kányádi Sándor: Zsörtölődő

"...Megértem én már eleget,
ennél is zordabb teleket.
De olyat eddig sohasem,
hogy vége egyszer ne legyen."