Fantázia képek1.

Baj mindig akkor van, ha a fejünkben élő képet akarjuk életre lehelni.
Az eszkimó eredetlegendák némelyike szerint
a világ úgy keletkezett, hogy amikor az egész földet
csak óceán borította, egy kacsa lebukott az aljára,
és a csőrében egy darab földdel tért vissza,
amit szétszórt a felszínen. Ebből lett a szárazföld.
A kacsát épp ezért egy rakás eszkimó törzs tekinti totemállatnak.
A varázslat a valósággá vált vágy.
A tények gyakran túlszárnyalják a fantázia világát -
merészebbek, furcsábbak, mulatságosabbak és vadabbak -,
ezért nehezen lehet elkülöníteni egyiket a másiktól.
Gondolatban bárhova elmehet az ember.
Csak álmok vagyunk az istenek álmaiban,
és álmaink csak álmok az álom felszínén.
Itt születnek az istenek, az álmok tengerén.
Egyetlen állat sem veheti fel velünk a versenyt,
és nem a lélek vagy a tudat, hanem
a megfelelő képzelőerő hiányában.
Az oroszlán jól fut, ugrik, harap és karmol.
De nem tud bankot alapítani vagy pert indítani.
Márpedig a 21. században egy bankár, aki tudja,
hogy kell perelni, erősebb a szavannák legvadabb oroszlánjánál is.
A számtalan "mi lenne, ha..." kérdés az önkínzó gondolatok,
s lélekrabló érzelmek szüntelen, idegtépő hemzsegése.
A képzelet egy fegyver. Az hal meg először, aki nem használja.
Egy emberek kreálta világ sohasem lehet olyan,
mint a valóság. Mátrix, amiben mindig vannak hibák.
Az élénk képzelet néha átok tulajdonosának.
Ilyen az álmok természete: eleve furcsák,
valószerűtlen érzést keltenek az emberben;
miként is vennénk észre, amikor saját magukhoz képest
különösen viselkednek?
Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak,
és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz,
mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek
az olvasása során megteremt.
Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő,
újraalkotó folyamatnak, mert bármely mű értelmezése
a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink,
örömeink függvényében történik.
Az embereknek a valóságot és a képzeletet
néha nehezebb különválasztaniuk, mint gondolnák.

A képzelet mindent nagyobbra fest, mint a valóság lenni szokott.
Az agyam teremtette rémképek mindig rosszabbak annál, ami van.
Hogyha nem tetszik, ahol vagy, csak képzeld magad egy jobb helyre.
Az ember a legszebb kertben sétálva is hallhatja a pillangó sikolyát.
Mindenki máshogyan menekül. Néha könyvekbe menekülünk, néha az álmainkba.
A fantázia, Istennek hála, szétmarja az életet.
Az ördög ámítása, hogy azt látjuk, ami nincs,
és nem látjuk, ami az orrunk előtt van.
Mindig vannak hívei annak, hogy a gyerekeknek
gyönyörű rajzokat kell készíteni, részletgazdag,
tökéletes alkotásokat, hogy nézegessék, hogy fejlődjenek.
Megint másik társaság - én vagyok a másik társaság -
azt mondja, hogy a gyerekeknek sokszor a jelek is elégségesek,
mert olyan érzékeny a belső látásuk,
hogy nem szükséges kicikornyázni, pontosan tudják, hogy miről van szó.
Nem a várakozással van a baj, hanem azzal,
hogy mi mindent képzel el közben az ember.
Hihetetlen, milyen távolságokat képes bejárni az elme,
miközben a test szinte magától, tőle függetlenedve működik.
A képzelőerő az igazi hatalom. Minden a képzeletünkből lett.
Az ember kitalálta a kereket, aztán megalkotta.
Kitalálta az űrhajót, a vasutat, vagy azt,
hogy azon a téren az az épület álljon.
Ezeket mind a fantázia szülte.
A fantázia befolyásolja, alakítja a valóságot.
A világon minden gyermek azt képzeli,
hogy fantáziavilága egyedülálló.
A pszichiátria azonban tudja, hogy a szubjektív fantázia
örömei és rettegései az emberiség közös öröksége.
Lenyűgöző találmánynak tartom az ajtókat.
A határtalan képzelőerő bejáratát jelképezik.
Mielőtt kinyitnánk egy ajtót,
addig a végtelen lehetőségek tárháza rejtőzik mögötte,
és csak amikor kinyitjuk, akkor válik valósággá.
Az elképzelt jó mindig szürkének, unalmasnak, egyhangúnak tűnik,
de az elképzelt rossz izgalmas, érdekes.
Ám a megélt rossz valójában kiéget, tönkretesz, lehúz, bemocskol;
a megélt jó ellenben felemel, kivirágoztatja szívedet, gazdagabbá tesz.












