"A kép hallgat, az emlék mesél,

Emlék nélkül-e kép semmit sem ér,

Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,

Akkor se felejtsd el, HOGY VOLTAM,

S TALÁN VAGYOK......!"

„Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik,

hogy valahol már találkoztunk.

Mintha régen testvérek lettünk volna.

Még inkább, mintha ikrek lettünk volna.

S ezért a találkozás, csak visztontlátás.

Amikor pedig az ember barátjától elszakad, t

udja, hogy ez a távozás csak látszat.

Valahol együtt marad vele úgy,

ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”

Az igaz barát olyan, mint az egészség,

csak akkor értékeled, mikor már elvesztetted.

A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.

A végtelenhez mérve nem is létezünk.

A csillagévek óráin egy perc az életünk.

Az ember önmagában semmit sem ér,

ha nincs barátunk, elvisz a szél!

A barátság aranyfonál, mely könnyen elszakadhat.

Össze lehet kötni ugyan, de a csomó örökre megmarad

  “Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük.

Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”

(Helen Keller)

“Mindenki hallja, hogy mit mondasz,

a barátok meghallják azt, amit mondasz,

de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.”

(Szókratész)

“Semmibe se kerül, de sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják,

és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle,

és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben

, és a barátság biztos jele.

Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek,

világosság a szomorkodónak,

és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.

Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni,

mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra,

mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!