Fantasztikus képek - Michael Cheval

A fantázia fontosabb, mint a tudás.
Amikor találkozunk, majd közelebb hajolunk egymáshoz,
hogy jobban lássuk egymást.
Nem fog semmi sem számítani, mert akkor már
mindent hátrahagyunk, mi ketten leszünk,
és az érzés, amely ott lakik bennünk.
Mert abban a pillanatban tudni fogjuk,
hol ért véget a fantázia, és hol kezdődik a valóság.
Ha elgondoljuk, hogy a mai értelemben vett tudomány
alig néhány évszázados, akkor azt kell mondanunk,
hogy még a legkalandosabb fantázia sem adhat teljes képet arról,
hogy további évszázadok múlva milyen eredményeket fog elérni a tudomány.
Manapság a bolygónkon való lét sokkal több fantáziát követel tőlünk,
mint amennyivel rendelkezünk.
Hiányzik belőlünk a fantázia, amit másokban is igyekszünk elnyomni.
A fantázia segít, hogy elviselhessük a való világ iszonyatát,
mert mítosszá formálhatjuk azt, ami amúgy halálra rémítene mindnyájunkat.
Minél többször gondolsz arra, ami után vágyódsz,
annál csalódottabb leszel, amikor végül megkapod.
Mert a fantázia olyan tökéletesre színez ki mindent,
amilyenre csak lehet. És utána sokkol a valóság.
Mi a fantázia? A belső tartalom formát öltése, kivetülése.
Látod, amit a fantáziád előhív, hallod, érzed, fogalmakban rögzíted -
a téged körülvevő valósággal ugyanezt teszed.
A tények gyakran túlszárnyalják a fantázia világát -
merészebbek, furcsábbak, mulatságosabbak és vadabbak -,
ezért nehezen lehet elkülöníteni egyiket a másiktól.

A tudattalan nem egyezményes nyelveken szólal meg,
hanem a teremtő fantázia sajátos nyelvén,
s bár minden tolmácsolási kísérlet fontos lehet,
az igazi választ egyedül az álmodó adhatja meg a saját kérdéseire.
A múltban mindig azt feltételeztük,
hogy - akármilyen zavarba ejtő vagy bizonytalan is legyen -
a minket körülvevő világ képviseli a valóságot,
lelkünk belső világa, álmai, reményei, vágyai pedig a fantázia
és a képzelet birodalmát.
Nekem úgy tűnik, hogy ezek a szerepek most felcserélődtek.
A legkörültekintőbben és leghatékonyabban úgy tudjuk kezelni
a minket körülvevő világot, ha azt feltételezzük róla,
hogy merő fikció - ugyanakkor az egyetlen kis morzsa,
ami megmaradt nekünk a valóságból, a fejünkben rejtőzik.
A képzelőerő az igazi hatalom.
Minden a képzeletünkből lett.
Az ember kitalálta a kereket, aztán megalkotta.
Kitalálta az űrhajót, a vasutat, vagy azt, hogy azon a téren az az épület álljon.
Ezeket mind a fantázia szülte.
A fantázia befolyásolja, alakítja a valóságot.
A világon minden gyermek azt képzeli, hogy fantáziavilága egyedülálló.
A pszichiátria azonban tudja, hogy a szubjektív fantázia örömei
és rettegései az emberiség közös öröksége.
A szorongás egyenlő a félelem megszorozva a fantáziánkkal.
És azért nehéz ellene harcolni, mert van egy megfoghatatlan eleme,
és az maga a fantázia.

A fantázia egyértelműen a világ egyik lényeges összetevője.
A fantázia vagy a hit nélkül nem létezne társadalom, emberi világ.
Egy százlejes bankjegy attól annyi,
mert elhiszed, hogy annyi, és mindenki elhiszi.
Megálmodsz valamit, a vezeték nélküli távírót,
vagy hogy a babfőzelékbe babérlevelet kell tenni,
és megcsinálod: megvalósul, fizikailag testet ölt a fantázia.
Fantáziálhatsz, amennyit csak akarsz. A valóság azonban mindig más, mint a fantázia.
Arkagyij és Borisz Sztrugackij
A rossz helyzet elől a fantázia segítségével el lehet szökni.
Csukás István











