Ma már a leendő szakácsoknak és cukrászoknak

iskolai képzés keretében tanítják az ételszobrászatot.

A háziasszonyok régen rájöttek arra,

hogy nem csupán az ételek íze,

hanem a feltálalt étel vizuális megjelenítése is fontos.

Az ételszobrok, gyümölcsfaragások ehető alapanyagból készülnek.

Igaz, néha pillanatok alatt eltűnnek az asztalról

a sok munkával elkészített művek is,

ezért az ételszobrászatot mulandó művészetként emlegetik.

Mindenki képes feldíszíteni asztalát,

de azok tudnak igazán szépet alkotni,

akiknek nem teher a konyhai munka,

hanem alkotóműhely, a családi otthon egyik fontos tere.

– A mama olyan szépen tud teríteni, olyan finomakat tud főzni!

Én is mindent beleteszek, és mégsem olyan az íze –

állította az egyik fiatalasszony – ,

még a zsíros kenyerének a zamata is más. –

A mama erre így válaszolt:

Az idődet, ha teheted, mindig úgy próbáld beosztani,

hogy főzésre-sütésre kedved szerint jusson.

Csak akkor tudod az ételeket igazán finomra készíteni,

a szemnek is étvágygerjesztően, tetszetősen tálalni,

ha annak elkészítésére van időd.

Ha van időd, türelmed is van.

Ha van türelmed, a szívedet is bele tudod adni az ételekbe,

és ez a legfontosabb.

Minden étel elkészítéséhez, tálalásához

idő és türelem kell, de különösen fontos ez a hidegtálak,

sütemények, torták esetében.

Ha ennek a kettőnek időnek és türelemnek nem vagy birtokában,

jobb, ha bele sem kezdesz.

Ha vendégeket vársz, különösen nagy gonddal járj el!

A szépérzékkel, precízen terített asztal,

az esztétikusan tálalt étel minősíti a háziasszonyt.

Mindig ügyelj a részletekre!

A teríték az ételszobrászat segítségével sugallja:

szeretettel várt vendég érkezett otthonodba.

Egy szépen megterített asztal láttán

semmiképpen se fukarkodjunk az elismeréssel, hálánk kifejezésével.