Este - fantázia képek

Darmay Viktor: Az éjszakák
Oh, én mindig szerettem őket,
Oh, gyönyörűk az éjszakák,
Csillogó rongyát ha letette,
Nem sejti, mily szép a világ.
Hisz untat a zaj, fáraszt a fény,
Az emberekben nincs kedély,
De oly vonzó, ha fű, virág, lomb
Egymással meghitten beszél.
Ha a természet öntudatlan
Egyszerű bájban tűn elő,
S egy csöndben ihlett, édes órán
Áldoz jó ösztönének ő.
Hol a világnak e világról
Sok dicső, boldog álma van,
S az andalító félhomályban
Szerelem, élet, üdv fogan.
Oh, meghat engem, meghat mindig
E nagy testvéri nyugalom;
Lelkemben a vihar kialszik,
S megédesülve száll dalom.
Oh, én mindig szerettem őket,
Oh, gyönyörűk az éjszakák,
Csillogó rongyát ha letette,
Nem sejti, mily szép a világ.
Hisz untat a zaj, fáraszt a fény,
Az emberekben nincs kedély,
De oly vonzó, ha fű, virág, lomb
Egymással meghitten beszél.
Ha a természet öntudatlan
Egyszerű bájban tűn elő,
S egy csöndben ihlett, édes órán
Áldoz jó ösztönének ő.
Hol a világnak e világról
Sok dicső, boldog álma van,
S az andalító félhomályban
Szerelem, élet, üdv fogan.
Oh, meghat engem, meghat mindig
E nagy testvéri nyugalom;
Lelkemben a vihar kialszik,
S megédesülve száll dalom.

Bányai Kornél: Estike
Midőn szép csillagunk lehullt,
s ragyogni kezd az álom,
megnyitja ajkait az estike,
kedves parasztvirágom.
Éneke: illat, halovány
kelyhek csillagzenéje,
mely déli tengerek égig futó
habjaként dől az éjbe.
Távol korokból száll a dal
e könnyű nyári ének,
gazdagon bontva tündér szirmait
daloknak és meséknek.
Beszáll a nyitott ablakon,
sötét szobákba árad,
álomba ringatják hullámai
a kemény nyoszolyákat.
Munkában torzult arcokat
érint angyalkezével.
Mosolyt, vigaszt hint szét s a gyermekek
álmában ő csilingel.
Dalolj csak kedves estike
paraszt porták virága!
lélekként szálló illatod a tört
homlokú föld imája.
Midőn szép csillagunk lehullt,
s ragyogni kezd az álom,
megnyitja ajkait az estike,
kedves parasztvirágom.
Éneke: illat, halovány
kelyhek csillagzenéje,
mely déli tengerek égig futó
habjaként dől az éjbe.
Távol korokból száll a dal
e könnyű nyári ének,
gazdagon bontva tündér szirmait
daloknak és meséknek.
Beszáll a nyitott ablakon,
sötét szobákba árad,
álomba ringatják hullámai
a kemény nyoszolyákat.
Munkában torzult arcokat
érint angyalkezével.
Mosolyt, vigaszt hint szét s a gyermekek
álmában ő csilingel.
Dalolj csak kedves estike
paraszt porták virága!
lélekként szálló illatod a tört
homlokú föld imája.

Eötvös József: Holdvilág.
Ha a nap leszállva eltűnt,
Mint egy fényes képzelet,
S a sötét éj fátyolával,
Elterűl a föld felett:
Szívesen andalgok akkor
A harmattelt réteken,
És a hallgató természet
Nyúgodalmat ád nekem.
Mint ha aggnak homlokára
Hint ezüstöt az idő,
S nyúgodalmat nyer végtére
A sokáig szenvedő:
Úgy talál e föld nyugalmat,
Ha a nap lement,
És a holdvilág magasról
Rá ezüstöt önt.
Ha a nap leszállva eltűnt,
Mint egy fényes képzelet,
S a sötét éj fátyolával,
Elterűl a föld felett:
Szívesen andalgok akkor
A harmattelt réteken,
És a hallgató természet
Nyúgodalmat ád nekem.
Mint ha aggnak homlokára
Hint ezüstöt az idő,
S nyúgodalmat nyer végtére
A sokáig szenvedő:
Úgy talál e föld nyugalmat,
Ha a nap lement,
És a holdvilág magasról
Rá ezüstöt önt.

Alföldy Géza
Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik a kék ég ívén.
Robotos testünk a szépség szobra,
ellopott lelkünk a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk orgonabúgás,
s márvány palotájukban a rabszolgatartó
rongyos koldusként száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!
Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik a kék ég ívén.
Robotos testünk a szépség szobra,
ellopott lelkünk a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk orgonabúgás,
s márvány palotájukban a rabszolgatartó
rongyos koldusként száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!

Almásy Zsuzsanna: Ma
Kinyílt virágok álmodtak pillangót
Bánatos harangok vártak zendülésre
Megrepedt poharak nektárral kínáltak
Felsejlő pillanatok ölelték az éjszakát
Elhallgatott történetek várták végüket
Ledőlt kémények füstjele szállt
Mosolyok tévedtek el a parkban
Égő hidak hideg parazsára léptem
Volt egy nap és lesz még ezer
Az évek napokká oldódnak
Körtáncot járunk egyedül
Tegnapi imákat mormolunk
Ma megint volt ezer nap.
Sejtekké bennünk oldódnak.
Évek járnak lassú körtáncot.
Imánk várja a holnapot.
Kinyílt virágok álmodtak pillangót
Bánatos harangok vártak zendülésre
Megrepedt poharak nektárral kínáltak
Felsejlő pillanatok ölelték az éjszakát
Elhallgatott történetek várták végüket
Ledőlt kémények füstjele szállt
Mosolyok tévedtek el a parkban
Égő hidak hideg parazsára léptem
Volt egy nap és lesz még ezer
Az évek napokká oldódnak
Körtáncot járunk egyedül
Tegnapi imákat mormolunk
Ma megint volt ezer nap.
Sejtekké bennünk oldódnak.
Évek járnak lassú körtáncot.
Imánk várja a holnapot.

Decsi György: Csendesülés
Egy öreg, korhadt fa alatt
sétál az este,
elrejti az átázott vágyakat,
léptek koppannak halkan,
macskakőről verődik vissza
az utca-fény,
sír az ágon egy éjszakai madár
felnéz a holdra,
megint becsapta, s tovaszáll.
Így telik múlik a kettétört perc,
megnéz magának a világ,
s közben már elfelejt...
Egy öreg, korhadt fa alatt
sétál az este,
elrejti az átázott vágyakat,
léptek koppannak halkan,
macskakőről verődik vissza
az utca-fény,
sír az ágon egy éjszakai madár
felnéz a holdra,
megint becsapta, s tovaszáll.
Így telik múlik a kettétört perc,
megnéz magának a világ,
s közben már elfelejt...

B. Tomos Hajnal: Esti vers
Az elszálló mozdulatok
kezem röpteréről,
ajkam kis öbléből
induló szavak,
szemem partjairól
elúszó tekintetek
estére mind megtérnek
ólomvérként fáradt testembe.
Most türelmes hallgatóm
a függöny selyme
amint összehúzom –
kezem a takaró hűvösén
mintha homlokomból simítana ki
egy felgyűrődött csalódást,
s a könyvet
minden történés mögött becsukom.
Az egy főre eső
megnyugvás jogán
bebújok ebbe az ólomcsendbe
derékig,
álomig,
reggelig.
Az elszálló mozdulatok
kezem röpteréről,
ajkam kis öbléből
induló szavak,
szemem partjairól
elúszó tekintetek
estére mind megtérnek
ólomvérként fáradt testembe.
Most türelmes hallgatóm
a függöny selyme
amint összehúzom –
kezem a takaró hűvösén
mintha homlokomból simítana ki
egy felgyűrődött csalódást,
s a könyvet
minden történés mögött becsukom.
Az egy főre eső
megnyugvás jogán
bebújok ebbe az ólomcsendbe
derékig,
álomig,
reggelig.

Adam Mickiewicz: Jó estét!
Jó estét! - Hallva ezt szívem mélyén öröm kel,
soha, valahányszor csattan az éji zár,
vagy reggelünk újabb találkozóra vár,
köszöntés, búcsúzás nem tölt el íly örömmel,
mint most, mikor mindent az este pírja önt el,
s szavamtól arcod is édes pirosra vál.
Szemed tükrében is kigyullad egy sugár,
és boldog sóhajod vegyül az esti csönddel.
Akik együtt élnek, övék a "jó napot",
a dolgozó kézé, mely kenyerük kereste;
"Jó éjszakát" - köszönj boldog szerelmesekre,
ha telt gyönyörükből szíved vigaszt kapott;
s azoknak, kikre a remény hoz holnapot,
"Jó estét" - suttogjon szemünk mélyén az este.
( Végh György fordítása)
Jó estét! - Hallva ezt szívem mélyén öröm kel,
soha, valahányszor csattan az éji zár,
vagy reggelünk újabb találkozóra vár,
köszöntés, búcsúzás nem tölt el íly örömmel,
mint most, mikor mindent az este pírja önt el,
s szavamtól arcod is édes pirosra vál.
Szemed tükrében is kigyullad egy sugár,
és boldog sóhajod vegyül az esti csönddel.
Akik együtt élnek, övék a "jó napot",
a dolgozó kézé, mely kenyerük kereste;
"Jó éjszakát" - köszönj boldog szerelmesekre,
ha telt gyönyörükből szíved vigaszt kapott;
s azoknak, kikre a remény hoz holnapot,
"Jó estét" - suttogjon szemünk mélyén az este.
( Végh György fordítása)

rozsakert.bloglap.hu - versek





