Megy a Felhő fönn az égen,
fütyörészve, szép kövéren.
Bizony nagyon lóg a hasa,
lassan ér hát ezért haza.

Egy tó fölött megáll mégis
– Van még idő estebédig –,
tükörképét nézi hosszan,
föl is kiált jó hangosan:

Nem is vitás, ki a legszebb:
enyém ez a pompás termet.
Aki látott egyszer engem,
nem lehet, hogy mást szeressen!"

Örömében hasa remeg –
indul tovább, elégedett.
Fütyörészve, szép kövéren
megy a Felhő fönn az égen.

Arra visz a Szélvész útja,
ordít, süvít zúgva-búgva:
„De kövér vagy! S hű, de rusnya,
felhők közt a világcsúfja!"

Közeledve, távolodva
komisz Szélvész ezt harsogja. –
Áll a Felhő megszeppenve,
borús lesz az arca, kedve.

Szipog – pedig nem akarja,
könnyes már a szeme sarka.
Bánatában sír a Felhő
– ezért dől most ránk az eső.

Bókkon Gábor

Kinn a réten, nyári réten,
nyár-délután, könnyű szélben,
hanyatt fekve, álmodozva,
néztem fel az ég-magasra.
 
Felhők jöttek, felhők mentek,
játszottak, mint a gyerekek:
fogócskáztak, felnevettek,
azután meg tovább mentek.

Tovább mentek, messze szálltak,
formát formára formáltak!
Jött egy sárkány: lángot lelve,
szél-játékban ellehelte…

Hullámzott mögötte tenger:
hajó rajta, de nincs ember;
utána hal, mely jókora,
mosolya felhőből jópofa…
 
Láttam még törpét, óriást,
madarat nagyot: bóbitást,
szél-fújta felhő-trombitát,
 
szárnyakkal nyulat: elrepült,
felettem a szél hegedült…
 
Varázslat történt számtalan,
felhők játszottak száz mesét,
s a délután is véget ért!

Devecsery László

Rakoncátlan szélgyerek
égi tónál tekereg.
Unatkozik, s unalmában
mireg-morog, kesereg.

Arra sétál felhőcske.
Orra búbján szeplőcske.
Szél csúfolja, megfricskázza,
csak akkor old kereket.

Szegény felhő sírdogál,
fájó könnye hulldogál.
Szikkadt földre lepereg;
nyári eső csepereg.

Gazdag Erzsi

Felhő közeleg, beborul az ég,
zúg és dübörög, fenyeget a jég!
Mindent letarol, ami üde, zöld!
Mindjárt ideér! Megremeg a föld.

Csattog, kavarog, lezuhan az ég,
dörgő riadó: megered a jég!
Fákat csupaszít, töri, ami zöld.
Hol van menedék? Könyörög a föld.

Nincsen kegyelem! Fekete az ég.
Szőlőt, gabonát szüretel a jég.
Nem kell sok idő, egyre fogy a zöld,
barnán, csupaszon didereg a föld.

Gryllus Vilmos

Szomjasak, szomjasak
a kerti virágok.
Kellene, kellene
egy kis nyári zápor.
Nézz le ránk, nézz le ránk,
Felhő néni, kérünk!
Vizet adj, vizet adj,
különben elégünk!
Jaj, de jó, jaj, de jó,
csepeg már az eső.
Köszönjük, köszönjük,
kedves kicsi Felhő!

K.László Szilvia