A gyümölcsnek közel ezer fajtája van,

a termés színe a fehéres sárgától a mély bordóig terjed,

nagysága és alakja a kicsi kerektől a nagy szív alakúig

ugyancsak sokféle, héja vékony és vastag is lehet.

Földközi-tenger medencéjében már az ókorban termesztették

az „istenek eledelét”.

A legenda szerint Lucullus hadvezér vitt először

egy nagyobb szemű fajtát a perzsa hadjáratról Rómába (i.e. 64-ben),

mivel katonái nagyon megszerették a szomjoltó gyümölcsöt.

A nemesített fajták hazánkban csak a török uralom idején terjedtek el.

A Távol-Keleten is honos gyümölcs virágzásához kötődik

a japánok tavaszköszöntő ünnepe.

A cseresznye 78−82 százaléka víz, a római katonák

ezért oltották vele eredményesen szomjukat.

A természetgyógyászat a  vértisztító gyümölcsök közé sorolja,

ezáltal bőrújító is, jó a pattanások ellen.

 Az ízületi megbetegedések, például a köszvény megelőzésében is

bizonyított hatása.

A reumát is enyhíti, és segít a cukorbetegségben szenvedőknek.

  Szárából tisztító,  méregtelenítő hatású teát készíthetünk.

Alacsony a zsír- és a fehérjetartalma,

viszont sok szénhidrát és növényi rost van benne.

A vitaminok közül az A, a B1, a B2, a B6 és a C jelentős,

így erősíti az immunrendszert,

gátolja a szív - és rendszeri problémák kialakulását.

Sok ásványi anyagot és nyomelemet vehetünk magunkhoz a cseresznyével:

folsavat, foszfort, kalciumot, káliumot, nátriumot,

kobaltot, és kiemelkedően sok vasat.

Fogyasztása segíti a fogak és csontok fejlődését,

ezért gyerekeknek kifejezetten ajánlott,

káliumtartalma a zavartalan izomműködésért,

a normál vérnyomásért, a megfelelő szívritmusért felelős.

A cseresznyéből sokféle ínyencséget készíthetünk.

A friss gyümölcs fogyasztása kézenfekvő,

emellett gyümölcssaláta alkotórésze lehet,

tehetjük pitébe, rétesbe, piskótába, pohárkrémekbe,

kompót készíthető belőle, befőttnek vagy lekvárként tartósíthatjuk.

Finom csemege a kandírozott cseresznye,

mag nélkül aszalva a mazsolát is helyettesíti.

Cukorban sűrűre főzve az arab világban közismert csemege.