Időszámításunk előtt 2700 körül Sen-nung kínai császár

egészségügyi okokból elrendelte az ivóvíz fogyasztás előtti forralását.

A császár kertjében hatalmas üstökben forralták a vizet,

és ebbe a vízbe sodorta a szél a tealeveleket.

A császár megkóstolta és ízletesnek találta az italt, így megszületett a tea.

A tea származásáról kínai és japán eredetű legendát is ismerünk.

A két monda közös vonása, hogy a véletlennek tulajdonítják ennek

a frissítő, különleges aromájú italnak a felfedezését.

A japán legenda szerint Darma, a Buddha-követő szent

olykor-olykor elszenderedett elmélkedés, imádkozás közben.

Egy alkalommal bedühödött és kitépte szempilláit.

Az ő kitépett pilláiból sarjadtak az első teacserjék.

Azóta isszák a zen szerzetesek a teát annak érdekében, hogy elűzzék a fáradtságot.

A tea szó valószínűleg kínai eredetű, a híres teatartomány nevére,

„Fokien mit Tscha”, utal.

Régebbi tudományos neve (Camellia Thea Link) Georg J. Kamell,

a morva jezsuita misszió manilai gyógyszerészének nevével kapcsolatos,

aki 1639-ben a Fülöp-szigeteken gyűjtötte a növényt.

Az első biztos híreket a teáról az arab utazók 9. századi tudósításaiból kaphatjuk.

Az egyik ilyen leírás beszámol egy „sakh” nevű növényről,

amelyet a kínai városokban drágán árulnak,

és amely főzve ital és orvosság is.

Az arab Wahab és Abuseid látták a növényt Kínában és „Tsa” néven le is írták.

A tea élvezetének Kínából Európába történő meghonosodásáról szóló

első beszámoló, 1550-ből egy perzsa kereskedőtől származik,

aki ezt a növényt velenceieknek adta el.

A tea és a teaivás fokozatosan terjedt egész Európában.

Alvarez Semedo portugál jezsuita szerzetes 1633 körül

Kínából küldött tudósításában már a tea elkészítésének módjairól

és annak élvezetéről ír.

A Gobdo vidéki Altyn Khán udvarából az orosz követ vitte

az első mintát Moszkvába, mint a cárnak küldött ajándékot.

Philibert Moris és John de Mauvellain Párizsban 1648-ban megírták

az első értekezést a teáról.

Az első jó botanikai leírást Marsigli-tól, az 1654-ben megjelent Novus Atlasban olvashatjuk.