Olykor elmegyünk egy-egy sebesült, legyengült állat mellett,

sajnálkozva nézünk beteg, könyörgő szemébe.

Lehet, ha tudnánk, hogy velünk együtt utolsó esélye is köddé válik,

segítenénk rajta.

Az ember-állat kapcsolatot érzelmi oldalról tekintve sokat kap az ember.

Az egyedfejlődés során három velünk született,

örökölt alapérzelem jelenik meg már újszülött korban:

a szeretet, majd a félelem és agresszió.

Az állattól feltétlen szeretetet és elfogadást kapunk.

Hiszen mindig örül, ha látja a szeretett embert,

nem számít, hogy az jól vagy rosszul teljesített a munkahelyen/iskolában,

ki tudta-e fizetni a számlákat, stb.

Ennek a mai, erősen teljesítmény-centrikus világban

komoly értéke van.

Az állatok képesek felismerni az emberi érzelmeket

és annak megfelelően viselkedni.

Jelenlétük serkenti a spontán érzelemkifejezést

és csökkenti a szorongás érzését.

A társas életet is pozitívan befolyásolja az állattartás.

Az állattal együtt élő ember magányérzete nagymértékben csökken,

ami önmagában is pozitív hatással van a személyiségére,

nyitottabbá válik, kommunikációs készsége fejlődik.

Az állat kapocs lehet az emberi kapcsolatokban, mint beszédtéma,

új kapcsolatok születhetnek, csoportok alakulhatnak ki.

Az állatról való gondoskodás biztonság-érzetünket is növeli.

A kompetencia érzés hatékony ellenszere a depressziónak.

A gyerekek számára az állattal való együttélés

könnyebben átlátható társas szabályokat mutat meg,

a kommunikációs jelzéseikre azonnali

és könnyen érthető választ kapnak, valamint egyértelművé teszi számukra,

hogy a cselekedetek mindig vonnak maguk után valamilyen következményt.

Igazán szoros ember-állat kapcsolat főként a társállatokkal alakul ki.

Ők részeivé válnak mindennapjainknak.

Az állattartás felelősséggel és sokféle jótékony hatással jár.

Az emberek többsége napjainkra eltávolodott a természettől,

többek között ennek is tulajdonítható,

hogy az állatok nagyobb szerepet kapnak életünkben.