Az otthon az, ahol messzire látok, a horizonton túl. (...)

Ahol értjük egymás nyelvét, ahol nem veszítjük el a saját hangunkat,

és nem válunk agresszívan kommunikáló sárdobálókká.

Ahol nem járkálunk lábujjhegyen, kiüresedett kapcsolatok csendjében.

Ahol nem áruljuk el egymást, és nem hagyjuk el önmagunkat.

Ahol a másik ember jelenléte mindig fontos lesz,

és sosem nem lesz magától értetődő, kiszámítható,

mint egy bútordarab, ami mellett naponta elmegyünk szótlanul,

mert megszoktuk a látványát.

Király Eszter

Hazamenni annyi, mint úton lenni az otthon felé.

Az otthon, mint a nyugalom és biztonság szigete azonban nem elérhető (...)

. Régi sérelmek, titkok, neheztelések, rigolyák

és előítéletek teszik áthatolhatatlanná azt a csöndet,

mely testvérek, egykori és jelenlegi házastársak,

szülők és gyerekeik között sűrűsödik. (...)

Olykor bátortalanul és ügyefogyottan megpróbálják elérni egymást,

és ezekben a kísérletekben pőrén megmutatkozik

a szándékokon és érzelmeken túli elemi összetartozás ténye,

a szeretet lehetősége.

Deczki Sarolta

Valamennyien hazaszálló vándormadarak vagyunk.

A lenti táj változik, a föld más, a felhők jönnek-mennek,

alattunk országok, hegyek, mezők, erdők,

tengerek maradnak el - végleges otthonunk nincs,

sehol sincs, s ha valahol leszállunk, ott csak vendégek vagyunk, átutazók,

mert tovább kell szállni.

Müller Péter

Az, hogy otthon érezzük magunkat valahol,

vagy elvágyódunk, hogy nem tudunk betelni egy hellyel,

helyzettel, vagy az agyunkra megy, ugyanúgy nem elhatározás kérdése,

mint a divatot, az ételeket és az embereket illető ízlésünk.

Az ezzel járó összes furcsa döntésünk, szokásunk, hóbortunk,

mániánk és allergiánk gyakran saját magunk számára is rejtélyes,

mégis meghatározza azt, hogy kik vagyunk,

hogyan tekintünk magunkra, és mások hogyan tekintenek ránk.

Holch Gábor

Az otthon az otthon. Az mindig az a hely marad,

ahonnan jössz, ezen nem tudsz változtatni.

Úgy gondolsz rá, mint valami fizikailag körülhatárolható bázisra,

mint a helyre, ahol mindig minden elkezdődik.

Lehet, hogy azt kellene csinálni, hogy úgy gondoljunk rá,

mint egy érzelmi bázisra, ahol minden elkezdődött.

Catherine Rider

Építhetsz házat a semmiből, olyan erősre,

amilyenre csak te akarod, de egy otthon,

egy otthon ennél sokkal törékenyebb.

Az otthon azokból az emberekből épül fel, akikkel megtöltöd.

Grace klinika c. film

Szeretni valakit olyan, mint beköltözni egy házba. (...)

Az elején az ember beleszeret az újba, minden reggel rácsodálkozik,

hogy mindez az övé, és közben fél is egyszerre,

hogy valaki hirtelen beront az ajtón, és közli,

hogy súlyos félreértés történt, és igazából nem lakhat az ember

ilyen remek körülmények között.

De ahogy telnek az évek, megkopik a homlokzat, itt-ott megrepedezik a fa,

és az ember elkezdi nem azért szeretni a házat, mert olyan tökéletes,

hanem éppen azért a sok apróságért, amik miatt nem az.

Megismeri az épület minden zegét-zugát.

Megtanulja, hogyan lehet elkerülni,

hogy a kulcs beragadjon a zárba, ha hideg van.

Melyik parketta hajlik meg kissé, ha az ember ránehezedik,

és pontosan hogyan kell kinyitni a szekrényajtót, hogy ne nyikorogjon.

Ezek azok, ez a sok apró titok, amitől a ház az ember otthona lesz.

Fredrik Backman