Elfelejtett " nyelvek "

 

A századforduló tájékán jelent meg
Mehner Vilmos kiadásában egy kis könyvecske,
a 'Legújabb és legteljesebb legyező-, kesztyű-,
zsebkendő- és színnyelv címmel.
 
Levendulaillatú ódon szalonok teadélutánjainak résztvevői,
bálok, társas összejövetelek ifjai és leányai bújták kíváncsian,
mi módon üzenhetnének titkon kiszemeltjüknek, kedvesüknek
az ~argus-szemű~ gardedám tudta nélkül.
 
Kedves ártatlan játék volt ez,
s mivel e titkos tudományokat bárki elsajátíthatta, kevéssé
valószínű hogy titokban maradtak volna.
 
 
 
 
Jöjj velem!
A kesztyűt a jobb kézre húzzuk.
 
 
Állandó lesz a szerelmed?
A kesztyűt a bal kézre húzzuk.
 
Szeretnék veled titkon beszélni!
A kesztyűs kezet titkon az ajakhoz emeljük.
 
Gyűlöllek!
A kesztyűt kifordítjuk.
 
Haragszom rád!
Mindkét kesztyűt egy kézbe vesszük.
 
Szeretsz-e?
A kesztyűujjak hegyét csipegetjük
 
 
 
 
 

A 15. század legvégén találunk végre említést a zsebkendőről,

és Rotterdami Erasmus már illetlennek tartja,

hogy valaki ruhájával törölte az orrát.

Tulajdonképpen az olaszok hozták be a zsebkendő divatját,

s az általuk fazolettónak nevezett zsebkendő

többé-kevésbé átalakítva

ezen a néven volt ismeretes hosszú ideig.

 

Henneberg Henrik gróf 1520-ban egy ilyen keszkenőért

nem kevesebb, mint 1000 forintot adott.

A század második felében azonban

a spanyol divattal együtt elterjedt a zsebkendő is.

1557-ben egy előkelő ember hagyatékában nyolc zsebkendőt találtak,

ami bizonyosan nagy pazarlás lehetett.

Később, különösen az előkelő nőket ritkán festették le nélküle.

Mint minden divatos dologban, ebben is nagy volt a fényűzés.

A lehető legfinomabb hímzések, csipkék, arany, ezüst

és gyöngyök nem hiányozhattak a zsebkendőről.

Inkább csecsebecse volt, mint használati tárgy,

és a hatóságnak, mely ez időben

mindenféle luxus ellen felemelte szavát,

nagy gondja volt megszabni,

hogya társadalmi rendfokozatok szerint mennyibe kerülhetnek.

A drezdai tanács még 1595-ben is

határozottan eltiltja a köznépnek,

hogy zsebkendőt használjon,

vagy azt menyasszonyi ajándékul adja.

A zsebkendők gyors elterjedését,

a divat szeszélyén kívül némileg magyarázza az a körülmény is,

hogy a nők ebbe rejtették el a szépítőszereiket.

A 17. században új, hatalmas szövetségese támadt:a dohány.

IX. Károly francia királynak a főfájás ellen

hathatós szerül ajánlották a burnótozást,

s ez idő óta ennek divatja nagyon elterjedt,

és természetesen vele együtt szaporodtak a zsebkendők is.

A 17. században már valóságos zsebkendő-irodalom is kialakult.

Költeményeket, színpadi jeleneteket,

életszabályokat, minden elképzelhető dolgot nyomtattak rá.

Érdekes divat terjedt el a 19. század elején:

a nők a szájukat takarták el vele.

Ezt a divatot I. Napóleon felesége hozta be,

akinek meglehetősen csúnya fogai voltak.

 

A parfümös, csipkés díszzsebkendők korszaka mára már lejárt.

Ám a pamut zsebkendő sem bizonyult túlságosan korszerű megoldásnak.

A megnyugtató megoldást a japánok találták fel.

Ők papír zsebkendőt kezdtek használni,

amelyet használat után tűzbe dobtak.

Elég hosszú időbe telt,

míg ez az ésszerű találmány meghódította Európát.

 
 
 
Nem kell túl sokáig keresgélnünk a magyar népdalokban,
hogy rábukkanjunk a keszkenő szóra.
A kézbevaló kendő, vagyis a keszkenő fontosságát
remekül példázza, hogy a népművészetben
és az irodalomban is rendszeresen feltűnik.
 
Ez nem meglepő, hiszen a keszkenő mind az élethez,
mind pedig a halálhoz hozzátartozott.
Csak úgy, mint Európa más részein,
a díszzsebkendő megjelenésével a zsebkendőnyelv is kialakult.
 
Mivel mindkét nem tagjai tartottak maguknál zsebkendőt,
így semmi nem nehezítette a kölcsönös kommunikációt,
bár feltételezzük, hogy a zsebkendőnyelv kialakulásában
a nők jóval nagyobb szerepet játszottak.
 
A bálok és táncmulatságok mellett a zsebkendők
a halállal és a gyásszal is párhuzamba hozhatóak.
A gyászoló úgynevezett gyászzsebkendőt használt,
melynek fekete szegélye mutatta,
hogy a zsebkendő tulajdonosa gyászidőszakot él.
Népdalok, versek és modern dalok zöme említi a keszkenőt,
a műköltészetből többek közt J
ózsef Attila Óh szív! Nyugodj!
című versének sorainak köszönhetően
lehet ismerős („Lehelete a lobbant keszkenő”) .
 
 
 

Zsebkendőnyelv

Igen! - A zsebkendőt a jobb arcra emeljük.

"hajtanék találkozni veled! - A zsebkendő egyik sarkára csomót kötünk.

Hol? - A zsebkendőt félig összehajtjuk.

Eljövök! - A zsebkendőt a bal karra kötjük.

Valakitől üzenetem van számodra! - A zsebkendőt a bal fülre tesszük.

Nincs remény! - A zsebkendőt lassan összegöngyölgetjük.

 
 

Forrás:antiquesinterior.blogspot.hu

                      Magyar Narancs, ujszo.hu

 

Elfelejtett " nyelvek " hozzászólásai

Szólj hozzá

Kereső
Belépés
 
 
 
 

" Ha szeretnek
olyan,mintha
kétfelől
sütne ránk
a Nap."




" A sok kis
jelentéktelen,
egyszerű
gesztus teszi
elvislhetővé
az életet.
Egy mosoly,
egy érintés,
egy szó,
kedvesség és
törődés. "



" A nagy
szavak
nem érnek
semmit.
Elszállnak
mint az
őszi szél.
De a
szeretet,
ha szívből
 fakad
elkiséri az
embert,
ameddig él."



" A boldogság
az élet apró
dolgaiban
rejlik.
Aki nem
figyel,
annak
számára
láthatatlan
marad. "




" Mennyi
szín és
furcsaság
az élet,
mindez
mennyi
  emlék és
   remény."




" Csak az tud
élni,kinek
szívéből
nem fogy
a szeretet,
kinek lelke
élettől
vidám,
a világ
szépségein
ámulva
csodál,
ki minden
könnyből
szivárványt
  csinál. "



" Nemes
élethez
nem
kellenek
nagy
cselekedetek,
csupán
tiszta szív
és sok
  szeretet. "
/Pázmány
Péter /



" Emberi
törvény
kibírni
mindent
S menni
mindig
tovább,
Még akkor 
is ha nem
élnek már
benned
remények
és csodák "
/Hemingway/



" Higgy a
csodákban,
mert teli
van vele
az élet.
De ami
legfontosabb,
higgy
magadban,
mert
odabent
a lelkedben
rejtőzi a
csoda
a remény,
a szeretet
és a
  holnap
álmai."

 

 

Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.002 mp