A 15. század legvégén találunk végre említést a zsebkendőről,

és Rotterdami Erasmus már illetlennek tartja,

hogy valaki ruhájával törölte az orrát.

Tulajdonképpen az olaszok hozták be a zsebkendő divatját,

s az általuk fazolettónak nevezett zsebkendő

többé-kevésbé átalakítva

ezen a néven volt ismeretes hosszú ideig.

Henneberg Henrik gróf 1520-ban egy ilyen keszkenőért

nem kevesebb, mint 1000 forintot adott.

A század második felében azonban

a spanyol divattal együtt elterjedt a zsebkendő is.

1557-ben egy előkelő ember hagyatékában nyolc zsebkendőt találtak,

ami bizonyosan nagy pazarlás lehetett.

Később, különösen az előkelő nőket ritkán festették le nélküle.

Mint minden divatos dologban, ebben is nagy volt a fényűzés.

A lehető legfinomabb hímzések, csipkék, arany, ezüst

és gyöngyök nem hiányozhattak a zsebkendőről.

Inkább csecsebecse volt, mint használati tárgy,

és a hatóságnak, mely ez időben

mindenféle luxus ellen felemelte szavát,

nagy gondja volt megszabni,

hogya társadalmi rendfokozatok szerint mennyibe kerülhetnek.

A drezdai tanács még 1595-ben is

határozottan eltiltja a köznépnek,

hogy zsebkendőt használjon,

vagy azt menyasszonyi ajándékul adja.

A zsebkendők gyors elterjedését,

a divat szeszélyén kívül némileg magyarázza az a körülmény is,

hogy a nők ebbe rejtették el a szépítőszereiket.

A 17. században új, hatalmas szövetségese támadt:a dohány.

IX. Károly francia királynak a főfájás ellen

hathatós szerül ajánlották a burnótozást,

s ez idő óta ennek divatja nagyon elterjedt,

és természetesen vele együtt szaporodtak a zsebkendők is.

A 17. században már valóságos zsebkendő-irodalom is kialakult.

Költeményeket, színpadi jeleneteket,

életszabályokat, minden elképzelhető dolgot nyomtattak rá.

Érdekes divat terjedt el a 19. század elején:

a nők a szájukat takarták el vele.

Ezt a divatot I. Napóleon felesége hozta be,

akinek meglehetősen csúnya fogai voltak.

A parfümös, csipkés díszzsebkendők korszaka mára már lejárt.

Ám a pamut zsebkendő sem bizonyult túlságosan korszerű megoldásnak.

A megnyugtató megoldást a japánok találták fel.

Ők papír zsebkendőt kezdtek használni,

amelyet használat után tűzbe dobtak.

Elég hosszú időbe telt,

míg ez az ésszerű találmány meghódította Európát.

Zsebkendőnyelv

Igen! - A zsebkendőt a jobb arcra emeljük.

"hajtanék találkozni veled! - A zsebkendő egyik sarkára csomót kötünk.

Hol? - A zsebkendőt félig összehajtjuk.

Eljövök! - A zsebkendőt a bal karra kötjük.

Valakitől üzenetem van számodra! - A zsebkendőt a bal fülre tesszük.

Nincs remény! - A zsebkendőt lassan összegöngyölgetjük.

Szólj hozzá