Mióta az eszünket tudjuk, kapunk tortát szülinapra,

filmekből, régi szakácskönyvekből pedig tudjuk,

hogy már jó pár száz évvel ezelőtt is készültek

emeletes-habos süteményekkel különleges alkalmakra.

De tudtátok, hogy a torta története egészen az ókorig nyúlik vissza?

Történészek szerint a torták első őseit az ókori Egyiptomban készítették.

Természetesen ezeknek még nem sok közük volt a mai tortákhoz,

a torta kora azonban megegyezik a kenyérével - annak őse pedig

Egyiptomban készült először.

Az első torták a kenyér mintájára mézzel, magvakkal

és aszalt gyümölcsökkel készült lapos, korong alakú

ünnepi falatok voltak, amelyeket általában akkor sütöttek,

ha áldozni készültek

. A görögök és a rómaiak is hasonló ünnepi ételekkel rukkoltak elő,

ők néha mézzel kikevert kecske vagy juhtúróval,

friss sajttal is feldobták a lepényeket -

az ételtörténészek szerint ez volt a sajttorta őse,

A torta formája is innen eredeztethető - van, aki szerint

csak azért lett kerek, mert a lapos, ókori kenyereket kézzel nyújtották,

így természetesen diszkosz formájuk lett, mások szerint

ennek szimbolikus jelentése van:

a feltámadást, az örökkévalóságot jelképezte,

aminek jelentős szerepe volt az ókori kultúrákban is.

A középkorban hasonló tortákat sütöttek - ünnepek alkalmával

a megszokott kenyerek illatos magvakkal

és szárított gyümölcsökkel készültek.

A németek első tortái például erősen emlékeztetnek

a mai gyümölcskenyérre és mézeskalácsra.

Mivel a karácsonyi alapanyagok nagy része - méz, mák, dió -

hosszú múltra tekint vissza, és varázserőt,

mágikus hatalmat tulajdonítottak nekik évszázadokon keresztül,

semmi különös nincs abban, hogy az év végi,

pogány eredetű ünnep részeként a mai napig az asztalra kerülnek.

Ezekbe a süteményekbe gyakran rejtettek kisebb ajándékokat,

figurákat, varázserejű alapanyagokat, melyek

szerencsét hoztak annak, aki megtalálta őket.

Ez a hagyomány a mai napig fennmaradt mind az angoloknál,

mind a franciáknál a január 6-i ünnepi süteménnyel.

Tortafronton csak a XVII. században indult be a változás.

A rétegezett, tojásos vagy tejes krémmel töltött,

gyümölccsel díszített mai tortákra emlékeztető sütemények

természetesen csak az arisztokrácia asztalain jelentek meg,

egy évszázaddal később azonban már

módos angol polgárasszonyok számára íródott

szakácskönyvekben is feltűnt egy-egy egyszerűbb recept.

Az otthon készített torta kultusza elsősorban a nyugat-európai

és amerikai városi lakosok körében terjedt el, főleg azután,

hogy a sütőpor feltalálását követően

az élesztő kiszorult a tortagyártásból, a folyamat pedig felgyorsult.

Közép-Európában, többek közt Magyarországon

egészen a XIX. századig kellett várni ahhoz,

hogy a torta a módosabb rétegek konyhájából a paraszti lakodalmi fogásig jusson.

Első és korában világhírű tortánk a Dobos-torta volt -

Dobos C. József a császári pár számára készítette először 1885-ben.

A kor krémes-habos tortái között a sima csokoládés vajkrém

a roppanós karamelltetővel rendkívül egyszerűnek és modernnek hatott.

A XX. század folyamán a torta a világ többi részét is meghódította,

de sehol nem lett olyan népszerű, mint Amerikában és Európában.

Ma szinte minden megtalálható a piacon -

az öt perc alatt elkészíthető portorták,

a művészeti gonddal kicentizett sztárszakácsok receptjei,

és az egészséges táplálkozás híveinek megfelelő

alternatív édesítőket és liszteket használó reform csodák is.