Az ötórai teázás története

Az ötórai teázásról, vagy éppen a tejes teáról biztosan te is tudod,

hogy az angolok teakultúrájából ered.

Ezek mára már annyira összekapcsolódtak az angolos teázással,

hogy nem is gondolnánk, hogy az ötórai tea csak jóval

a teázás megjelenése után lett ez hagyomány Angliában.

Angliában a teázás szokása villámgyorsan vette át a kávézás helyét.

Londonban 1652-ben alapították az első teaházat,

és a század végére már több száz teaház működött a fővárosban.

Azonban az ötórai tea szokása csak jóval később

az 1800-as években alakult ki.

Ez a szokás Lady Anna, bredfordi hercegnő nevéhez köthető.

A hercegnő délutánonként rendszeres rosszullétre,

ájulásra panaszkodott, ami nem is csoda, hiszen ebben az időszakban

Angliában csak naponta kétszer, reggel és este étkeztek.

Éhségérzete leküzdésére a hercegnő rendszeresen kért délután

lakosztályába könnyed harapnivalót tea kíséretében.

Később elkezdte meginvitálta barátait, ismerőseit is

délutánonként belviori kastélyába, ahol a beszélgetés mellé

apró süteményt, vajas kenyeret és persze teát fogyasztottak.

Így a hercegnő délutáni „nassolása”

egy társasági eseménnyé nőtte ki magát, amelynek hamar híre ment

A kellemes délutáni teázásnak sikere lett Londonban,

majd az európai kontinensen is elterjedt az ötórai tea, ekkor még angol teázás néven.

Forrás: dr. Kiss Mariann, Teakalauz, A tea kultúrtörténete

A magyar asszonyok a 19. század végén igyekeztek felzárkózni

a párizsi vagy az angol módihoz, és ők is elkezdtek

zsúrokat, ötórai teákat rendezni.

Akkoriban az volt a divat, hogy a társasági hölgyek hetente

vagy kéthetente megjelöltek bizonyos napokat,

amelyek otthon tartózkodtak.

Az ilyen fogadónapokon való vendéglátást franciásan

zsúroknak nevezték, ahol angol szokás szerint

frissítőként teát és szendvicseket szolgáltak fel.

Voltak, akik inkább a zsúrokat preferálták,

ahol terített asztal mellé ültették a vendégeket,

mások inkább az ötórai tea hívei voltak, amikor is a szalonban állva,

üldögélve iszogatták a teát.

A teadélutánok célja az volt, hogy az emberek minden kötöttség nélkül,

 szabadon beszélgethessenek.