Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni.

Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek?

Nem vagyok tökéletes. Nem is azért élek, hogy azzá váljak,

de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.

Amíg szereted, fájni is fog a hiánya.

Ez nem baj. Attól még elengedheted.

Sírva búcsúzunk egymástól,

s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.

Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj.

Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...)

Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.

Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent.

Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni,

szállni, a maga útján - abban a biztos reményben,

hogy visszatalál majd hozzám.

De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt,

hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez,

csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad,

egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre.

Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen,

hogy túltedd magad rajta. Lehetetlen. Felfoghatatlan.

Elképzelhetetlen. Nem akarsz túl lenni rajta.

Miért is akarnál? Nem maradt neked más, csak ez.

Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel,

mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni,

hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit.

Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te.

Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg.

Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés.

Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed,

és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz.

Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.

Kevin Brooks

Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek,

kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött,

hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni

és megengesztelni beteg lelküket.

Ezeket szánjad, de kerüljed.

Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás,

bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken.

Különösképpen az irigység kínozza ez embereket.

 Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek.

Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak.

Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában:

nem ismernek más megoldást, csak a bosszút.

Ne alkudozz velük, kerüld el őket,

s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.