SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZIRÓZSÁK
Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

Őszirózsa

Őszi kertemben nyílik
az őszirózsa.
Szépséges szirmát,
őszi szél simogatja.

Sokszínű virága
ring,és büszkén ragyog.
Borzas feje a
vékony szárán mosolyog.

Elmúlásról a bús,
szép búcsú dala zeng.
Egyszerű, szomorú
virága körül leng.

Kertemnek dísze ragyog
szivárványszínben.
Szépsége átkarol
beragyogja szívem.

Haragos szél dalol
ékes virágdíszben.
A levelek szállnak
rozsda-barna színben.

Csodás ősz pompáján
szendereg harmata.
Csalogat az őszirózsa
szép varázsa.

Szabó Kila Margit