Bársonytalpak

Bársonytalpak cikázgatnak,
összevissza, fel és le,
hipp-hopp, bőszen futkároznak,
itt a játék ideje.

Nincs akadály, gátlás - semmi...
pillanat és csatáznak,
szünetel a dorombolás,
dobbantónak használnak...

Repül a könyv, toll és párna,
a lakás egy csatatér,
cicalábak akciója
félóra, míg véget ér.

Mikor végre kifáradnak,
elfogy cicaerejük,
összeszedek ezt-azt, amazt,
keresgetem a helyük...

Cirmos macskák elpihennek,
eljárták a táncukat,
tegyen végre rendet gazdi,
ártatlan mosakszanak...

Pihenniük kell elvégre,
szünetel a forgalom,
cicaálmok, hol tanyáznak,
dorombol a nyugalom.

Szólítsál gazdi, rád figyelek,
de elég egy füttyöd, máris megyek!
Bárhol is vagyok, futok hozzád,
kedvedre tenni, nagy boldogság!

szaladok hozzád, ez jelzi azt,
hogy jó a kedvem, és ez igaz...
vajon a gazdám, mi jót hozott?
Amikor munkából ő hazatér,
sehol nincs ilyen jó gazdi.
Rohanok elébe, majd felbukok,
nagy örömömben körbe szaladom...
Hadd lássa, ebe hozzá mily hív,
várja őt haza, hű cicaszív!
Tudom, a gazdám, ha jó vagyok,
hoz nekem sokszor jó falatot.
Jutalomfalat, ez kell nekem...,
de legszívesebben a tejet iszom!
Legalább látja, hogy szeretem,
s a legszebbik jutalom falatot adja nekem.

A ronda kutyát, ki nem állhatom,
már a tekintetétől, szőr áll hátamon.
Nem értem az embert, ez förtelem,
sohasem kellene egy kutya nekem!

Veregesd a nyakam, simogasd fejem,
mondogassad gyakran -, jól van, hű cicám!
Lelkesen nézek rád, farkam csóválom,
te vagy az én gazdim, s a legjobb barátom