BUÉK - 2015

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!
Kányádi Sándor

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,
Hogy míg önök itt ölébe csücsültek
Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,
S mulatnak,
Azalatt meghalt az öreg Náthán,
Akinek bánat-batyu volt a hátán,
Meghalt a könnyet mázoló,
Vesékbe gázoló,
Rossz portékákkal házaló
Ó esztendő,
S most új, vígabb élet kezdendő!
Tóth Árpád

Kormosan, de tiszta szívvel,
A füst barna fiai
Beköszönünk ma hozzátok,
Házak boldog urai.
És kivánunk, és ohajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
Vörösmarty Mihály

Száll az idő - miért is állna
megint elsuhant egy év,
szomorúság,öröm s bánat minden belefért.
Most itt toporgunk ismét,egy Új esztendő küszöbén,
nem tudhatjuk,mit hoz nekünk,az elkövetkezendő év.
De történjen bármi,az ember nem adja fel,
és minden egyes nap,reménnyel tölti el.
Hisz nem lehet mindennap,ragyogóan szép,
néha felhők jönnek és beborul az ég.
De jöhet egy fordulat,mikor nem is várjuk,
s az életet újra, gyönyörűnek látjuk.
Zöldnek látjuk a rétet,virágosnak a mezőt,
még akkor is,ha hó lepi be éppen a háztetőt.

Adjon az isten szerencsét,
szerelmet, forró kemencét,
üres vékámba gabonát,
árva kezembe parolát.
Lámpámba lángot,
ne keljen korán
az ágyra hevernem
kérdésre választ ő küldjön,
hogy hitem széjjel ne dűljön.
Adjon az Isten fényeket,
temetők helyett – életet,
nekem a kérdés nagy szégyen,
adjon úgyis, ha nem kérem!
Nagy László

Vörösmarty Mihály
Ártatlanság köntösében...
Ártatlanság köntösében
A szép új esztendő
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettő.
Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik teljes a boldogság
Édes örömével.
E kettőből úgy keverjen,
Az új év, magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.
Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertől
Még jobb ízt vehessen.
Ezt kívánja a kis Gili
Nem zöld águ fáról,
Hanem jó meleg szobának
Közepe tájáról.
S marad kicsin szolgálója
Ápoló kegyének.
Tartsa meg őt továbbra is
Gondja gyermekének.

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő
É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza
K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre!
Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra,
a megszegett és betartott ígéreteinkre.
Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk,
és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat.
Valójában erről szól a Szilveszter.
Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk,
hogy jobbak legyünk, többet adjunk,
többet szeressünk, éljünk.
Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha,
örüljünk annak, ami jönni fog.
Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra,
jót adjunk, és nem csak ma éjjel,
hanem egész évben.





