Ezt a lekvárt hagyományosan, zselésítő nélkül készítem,

illetve nem 100%-ban, mert nem darálom le a barackot,

mint sok régi receptben.

Leginkább azért, mert darabosan szeretjük, de amikor nagyon tele a fazék,

még így is rostjaira esik kevergetés közben.

Tehát a lekvár...

A barackokat megmosom, majd leforrázom.

Az érettségtől és a barackok keménységétől függően

3-15 percig hagyom a forró vízben ázni,

ezután lehúzom a héjukat és kiveszem a magjukat.

Ezt a műveletet több részletben szoktam végezni,

egyszerre úgy 1,5-2 kiló barackot forrázok le,

de a bátrabbak a hagyományos változattal is megpróbálkozhatnak:

a barackokat szűrőbe téve, lobogva forró vízbe kell mártani és ezután hámozni.

Ahogy 2-3 kilónyi tisztított barack összejön,

már alá szoktam gyújtani, és lassú tűzön,

időnként megkeverve elkezdem a főzést.

Közben folytatom a hámozást és az újabb összegyűjtött adagokat,

mérlegelés után, hozzáadom a többihez.

Amikor a teljes mennyiség a fazékba kerül,

már csak kevergetni kell.

Az elején még ritkábban, ahogy felforr és pépesedik,

sűrűsödik, már gyakrabban.

A forrástól számítva voltaképpen szemre főzöm,

addig, amíg olyan állagú lesz, amilyet éppen szeretnék.

A továbbiak nagyon barackfüggőek, ezzel most szembesültem csak igazán,

amikor egymás után két különböző barackot főztem be.

Az egyikből ha akartam se tudtam volna darabos lekvárt főzni,

ugyanis pillanatok alatt szétfőtt, emellett levesesebb, vizesebb volt,

míg a másik sűrű, krémszerű lekvárrá vált.

A hozzáadott cukor mennyisége is változó volt,

a leveses fajta már a kilónként 20 deka cukortól is igen édes lett,

míg a másikba több került.

Már egy ideje nem veszem figyelembe a "régi ajánlásokat",

miszerint a sok cukor tartósít,

tehát tegyünk a lekvárba jó sok cukrot és majd eláll.

Szóval tessék megkóstolni azt a lekvárt és úgy ízesíteni

- ez egyébként áll minden lekvárra és nem lekvárra is,

amikor lehetőségünk adódik a kóstolásra: kóstoljunk!

Amíg a lekvár fortyog, nagyon alaposan kimosom,

majd csírátlanítom az üvegeket és a csavaros fedeleket.

Amikor a lekvárom nagyjából eléri a kívánt állagot, apránként, kóstolgatva,

hozzáadom a cukrot, majd újraforrás után még kb. 10 percig főzöm.

Ezután üvegekbe töltöm, lezárom és fejre állítom 5-10 percig.

Konyharuhákba bugyolálva, talpukra állítva

  kerülnek száraz dunsztba, majd úgy 2 nap elteltével

a kamra kijelölt polcára.

Arányok:

1 kg tisztított, magozott sárgabarackhoz 20-40 dkg cukor

(vagy ízlés és barack szerint,

de nekem eddig egyikbe sem igazán kellett 40 deka cukornál több.

Készítettem vaníliás sárgabaracklekvárt is,

ehhez kb. 3 kg barackhoz tettem egy nagy rúd (vagy két kisebb) vanília magjait.

Tartósítószer nem szükséges, aki ezt nem így gondolja,

pici szalicilt tegyen a lekvárok tetejére.

Szólj hozzá