Arra az egyszerűnek tűnő   kérdésre,  hogy „Mi az írás?”,

többféleképpen válaszolhatunk, attól függően,

hogy milyen tudományág felől közelítünk hozzá.

A hétköznapi ember számára leginkább kommunikációs forma,

a verbális kommunikáció közvetett, rögzített formája.

A viselkedéskutatók meghatározása alapján egy az emberre,

és csakis az emberre jellemző viselkedésforma

  Az írástörténész számára gondolatok rögzítésére szolgáló,

kisebb-nagyobb emberi közösségek által elfogadott

egyezményes grafikai jelek rendszere.

A grafológus számára az „Én” megjelenése a papíron.

Ember, írás, kézíráselemzés

"A szó elszáll, az írás megmarad."- tartja a mondás.

Az ember ősidők óta törekszik arra,

hogy a számára fontos gondolatokat,

információkat megőrizze, maradandóvá tegye.

A nyomhagyás különböző technikái együtt fejlődtek az emberiséggel:

ahogy tökéletesedett az eszköz, úgy fejlődött az írás. 

 Ugyanakkor az egyre gyarapodó tudás meg is követelte

az íráshoz szükséges technika fejlődését.

A lényeges információk  pontos és részletes lejegyzéséhez

nem csupán a megfelelő eszköz megtalálására,

de a rögzítéséhez szükséges kódrendszer fejlesztésére is szükség volt.

A kezdetleges képírást lassan felváltotta a fogalomírás,

majd a szó-és szótagírás, végül megjelent a betűírás.

A betűírás során egy jellel -betűvel- egyetlen hangot jelölünk,

így véges számú jellel -az ABC betűivel-

 végtelen fogalmat vagyunk képesek rögzíteni. 

Az írás fontossága nem csupán maradandóságában rejlik. 

Elterjedésével az emberi kommunikáció fontos eszközévé vált.

 Az írás a kommunikáció verbális eszközének,

a beszédnek rögzített változata.

Segítségével nagy mennyiségű információ

széles körben adható tovább, s míg a beszéd esetében

az információ cseréje akkor válhat igazán sikeressé,

ha az üzenet küldője - a beszélő - és fogadója -

a hallgató - egy térben és azonos időben tartózkodnak,

addig az írás esetében nincsenek ilyen megkötések.

Az íróeszközök fejlődése egyre több teret engedett

az egyéniség grafikus megjelenítésének is.

 Ahogy finomodott az írófelület,

úgy finomodhatott az írást létrehozó mozgás is. 

Például a hatalmas kőbe vésett jelek létrehozása 

nagy erőkifejtést igényelt, a nyomhagyás lassú és nehézkes volt.

A papír feltalálása lehetővé tette az írómozgás finomodását

és egyben gyorsulását.

Bár az ABC betűinek elsajátítása során

mindenki azonos sablont követett,

a gyakorlott író saját "praktikákat" talált annak érdekében,

hogy gyorsítsa és könnyítse az információk lejegyzését

.
A sablontól való eltérés pedig rengeteg információval szolgál 

az írást létrehozó ember személyiségéről.