Már megjöttünk ez helyre,
anyánk köszöntésére.
Anyánk légy reménységbe,
köszöntünk egészségbe.

Gyöngyharmatos hajnalba
kivirult a hajnalka.
Szép, kivirult hajnalkák,
köszöntsétek jó Anyát.



Egy kis verset súgott nekem a szerető szívecském,
megtanultam s el is mondom édesanyák ünnepén.
reggel imám azzal kezdem, este azzal végzem,
az én édes jó anyámat áldd meg s tartsd meg Isten.



Anyukám, anyukám, találd ki,
hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.
 

Isten neve után
Édesanyám neve,
A legszebben hangzó,
Legédesebb zene.
Mindkettőt szeretem.
Mind a kettőt áldom.
Mint legdrágább kincset
A szívembe zárom.

 

O az, aki halkan bölcsőd fölé hajol,
O az, aki neked altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet, megfésül szépen,
Tündér mesét mond lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy, ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi aggódás, gond lángol.
O az aki mindig imádkozik érted,
Nincs óh határa nagy szeretetének.
Tele van a lelke érted égő fénnyel,
ne bántsd meg őt soha engedetlenséggel.



Nem tud úgy szeretni a világon senki,
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam, megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban óvodába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam, szebb ruhába járjon.

Éjjel-nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, virrasztott aggódva.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Örömkönnyek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Ne érje sohasem miattam a bánat.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.
 

Anyák napján reggel,
Mikor a nap felkel,
Nagyanyókám elé állok,
sok-sok szeretettel.
Amíg mesét mondtál,
kötöttél, horgoltál,
te az egész családunknak
édesanyja voltál.
Anyák napján reggel,
Mikor a nap felkel,
Nagyanyókám elé állok,
sok-sok szeretettel.
 

Örömünnep ez a nap,
virágszirmot bont a nap,
akácvirág, tulipán,
téged köszönt, jó anyám.

Szól a kakukk, a rigó:
- Édesanyánk szíve jó!
Fülemüle fenn a fán
néked dalol, jó anyám.

Én az édes életet
köszönöm ma teneked.
Régi emlék simogat,
puha pólya, patyolat.



Kicsi vagyok, Édesanyám,
A te szemed vigyáz reám.
A te kezed gondoz, ápol,
megvéd bajtól, bűn s hibától.

Te veted meg puha ágyam.
Teljesíted minden vágyam.
Két kezemet - Ó, te drága -
Te kulcsolod imádságra.

Áldott szíved értem dobban!
Kit szeretnék nálad jobban?...
Aki értem hű lélekkel
Imádkozol este, reggel.

A jó Istent kérve-kérem,
Hogy maradhass mindig vélem!
S jóságodat csak jó tettel
viszonozzam szeretettel.
 

Mikor kicsiny voltam,
gyámoltalan, gyenge,
megvédett jó anyám
forró szeretete.

O tanított engem
buzgón imádkozni,
s a jó Istent szívből,
igazán szeretni.

Tartsd meg hát sokáig,
aranyos Jézuskám,
az én szelíd lelkű,
drága édesanyám.
 

Mielőtt nyugodni mennél
Imádkozzál gyermekem.
így szól jó anyám szelíden
minden este énekem.

Imám elvégezve szépen
Jó anyám megdicsér,
Homlokomra adja csókját
És aztán nyugodni tér.

De én nem, én kezeim még
Jobban összekulcsolom,
S hálás szívvel jó anyámért
Istenhez imádkozom.
 

Májusi vasárnap virágokat szedtem,
édes anyukámnak kedvére tettem.
Májusi vasárnap megígérem százszor,
szófogadó leszek ezután ha rámszól.
Májusi vasárnap mezei virágok,
kedves anyukámnak minden jót kívánok.