"Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"

"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.

Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.

Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"

"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.

A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.

Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte

:"Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt:

"Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.

Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét,

de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak.

Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést

és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől.

Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott

ahol már mindenki feladja.

Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül.

Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt.

Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.

Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére.

Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét.

Adtam neki bölcsességet hogy tudja,

hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét,

de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét

, kitartani mellette minden viszonytagságba.

És a végén adtam neki a könnyet

mely kicsordul és kizárólag csak az övé.

Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá.

Hogy mindent el tudjon viselni.Ahhoz a könnyhöz joga van.

Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.

Az asszony szépsége nem a ruhába van melyet hord.

Nem az alakjába nem is abban hogyan fésüli a haját.

Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen

mert azok a kapu a szívéhez és a helynek

amelyben a szeretet lakik.

/R. Revesa: Anya könnye /