Világszerte közkedvelt gyümölcs, frissen fogyasztható.

Nyersen, kockákra vágva ideális salátákba,

főzve gyümölcslevesekhez, kompótnak,

de téli tárolásra befőttnek, lekvárnak is alkalmas.

Használható szószok készítéséhez és süteményekben is ízletes.

Jellegzetes sütemény az almáspite, aminek a töltelékét

fahéjjal fűszerezett almareszelék adja.

Pépesítve, akár több más gyümölccsel kombinálva kiváló bébiétel.

Kipréselt leve a legtöbb gyümölcslé egyik legfőbb alkotóeleme,

kissé fanyar, savanykás ízével ezekben mind dominál.

Alkalmas bor és pálinka készítésére is.

Vékony, lapos szeletekre vágva, majd kiszárítva

almachips (aszalvány) készíthető belőle,

ami még szárazon is savanykás.

Már a rómaiak korában is 29 almafajtát tartottak számon,

előszeretettel fogyasztották és bort is készítettek belőle.

Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot,

nátriumot, káliumot, nyomelemeket, valamint

A-vitamint, B-komplex vitaminokat, és némi C-vitamint is,

ami a héjban található meg a legnagyobb mennyiségben.

A B-vitaminok nagyon jó hatással vannak az emésztésre,

mivel serkentik, elősegítik a táplálék felszívódását.

Habár C-vitamin tartalma jóval csekélyebb

mint például a narancsé vagy a citromé,

mégis a benne lévő ásványoknak köszönhetően

nagyon jó hatásai vannak az emésztőrendszerre.

Fontos hatóanyaga még a pektin,

ami vízben oldva kocsonyás zselét alkot,

valamint a héja cellulóz része.

Alacsony vércukor esetén is hatékony,

fogyasztása pótolja az ilyenkor szükséges glükózt.

Eredetét tekintve a Kaukázus lejtőiről származó Anatóliából,

a mai Törökország belső, ázsiai területéről származik,

de az emberiség történelme során gyorsan elterjedt

a Föld minden mérsékelt klímájú területén.

Így jutott el Közép-Európába: ezt bizonyítják azok az almafa-maradványok,

amelyeket Svájcban és Észak-Olaszországban találtak.

Nemesítését a XVII. századi Franciaországban kísérelték meg először.

Az antik görögök már a különböző fajtákat is ismerték,

Az alma a rózsafélék (Malus communis) családjába tartozik,

melynek rokona a körte és a birs.

A világon az almának mintegy hétezer nevesített fajtája ismeretes.

A legismertebbek ezek közül:

Jonatán, Golden, Starking, Idared, Éva, Jonagold, Granny Smith.

Többféle formájú (kerek, hosszúkás) és színű

(piros, zöld, sárga, ezek keveréke) alma létezik.

Ízük fajtánként változik, a savanykástól a mézédesig bármilyen lehet.
A különböző fajták két fő kategóriába tartoznak:

vannak a nyers fogyasztásra alkalmas étkezési almák

és a főzéshez, befőzéshez való almák.