Kevés gyümölcs dicsekedhet olyan nagy múlttal,

mint az alma.

A mitológián át, a Bibliáig, Tell Vilmoson, New Yorkon keresztül

a világ egyik vezető szoftvercégének emblémájáig

mindig és mindenütt ott volt és van az alma.

A tökéletes, édes, bűnre csábító gyümölcs,

ami a mai napig a legmeghatározóbb elem a gyümölcsfogyasztásunknak.

Az alma története egészen a kőkorszakig nyúlik vissza,

akkortájt az európai népek már foglalkoztak almatermesztéssel.

A görögök és a rómaiak is továbbvitték e nemes hagyományt,

sőt a rómaiak hódításaik során még további területekre is

eljuttatták a gyümölcsöt.

A vikingek előszeretettel fogyasztották az almát,

Indiában gyógyszerként alkalmazták emésztési problémák kezelésére,

míg Kínában a fák kérgével próbálták a cukorbetegséget kezelni.

A középkorban Hildegard rendfőnök asszony -

aki a kora középkor egyik legjelentősebb természettudósa volt -

az alma rendszeres fogyasztását javasolta, mind a betegek,

mind az egészségesek számára.

A gyomorproblémák esetén párolt almával kezelte a betegeket.

A középkorban az alma fogyasztása mindenki számára megoldható volt,

a gyümölcs nem csak a gazdagok számára volt elérhető,

így hozzáférhető gyógymódot jelentett több betegségre is

a szegényebb néprétegek körében.

A korai gyógymódok között igen elterjedt volt a vasszegekkel átszúrt alma,

amit a vérszegény, sápadt betegekkel etettek.

A vaspótlásnak ez a módja vidéken a mai napig él.

Az almát azonban nem csak gyógyszerként fogyasztották.

A bölcs és mindenre közmondásokat faragó rómaiaktól maradt ránk

az „Ab ovo usque ad mala” szállóigévé lett mondás

nem csak jelképez valamit, hanem szó szerint is értendő

(tojástól az almáig, elejétől a végéig).

A római étkezés tényleg a tojással kezdődött és

gyümölccsel, sok esetben almával fejeződött be.

Az alma élettani hatásait ismerve ez egy igen bölcs döntés volt

a rómaiaktól, a gyomorra gyakorolt hatása mellett, egy almát megenni

felér egy fogmosással.

Nagy-Britanniában is van egy almára épülő mondás,

amely szintén a gyógynövények közé emeli ezt a gyümölcsöt.

„Napi egy alma a doktort távol tartja.”

Az almához kötődő legendáknak se szeri, se száma.

Az alma nagyon sok nép meséjében, hitvilágában megjelenik.

Először is ott volt az a bizonyos alma, amit a kígyó sugallatára

szakasztott le Éva a tudás fájáról.

Aztán Erisnek, a viszály istennőjének jóvoltából válik az alma

minden baj okozójává.

A legszebbnek címzett aranyalma sok probléma forrásává vált,

többek között a trójai háború is ezért pattant ki.

De gondoljunk csak szegény Hófehérkére:

hogy megjárta a szép piros almával.

A norvég mitológiában az almafa a halhatatlanságot jelképezi,

a lengyelek hittek benne, hogy az almafa segít a fiatal lányoknak

megálmodni, ki lesz a jövendőbelijük.

A kelta mitológiában és a kelták ünnepeiben is

fontos szerephez jut az alma, bár ennek története kissé kalandos.

A rómaiak istennőjének, az almának is nevet adó

Pomonának az ünnepe a hódítások útján eljutott a brit szigetekre

, ahol a kelták a római hagyományok egy részét beleillesztették

a saját hagyományaikba, így vált az alma elengedhetetlen részévé

az ősz vége felé tartott – manapság Halloween-ként ismert – ünnepüknek.

A svájci szabadságharcos Tell Vilmost is sokunk

a fején almát egyensúlyozó gyerekkel azonosítja.

Tell történetében tényleg fontos szerepet játszik az alma.

A hódítóknak köszönhetően az alma megjelent Amerikában is.

A spanyol konkvisztádorok jóvoltából jutott el Mexikóba

és Dél-Amerikába, az európai zarándokok meg 1829-ben

a mai Massachusetts területén vetették el az első magokat.

Ahogy az alma megjelent az Újvilágban, úgy vált ott is szimbólummá.

Az irokéz indiánok egyfajta közvetítőként tekintettek az almafára,

ami összeköti az ő világukat az istenekével.

Amerikában nagy kultusza van az almának.

Eleve közel 7000 fajta almát termesztenek,

de emellett több állam hivatalos gyümölcse is.

Természetesen Nem York-é, de Nyugat-Virginia, Minnesota,

Washington és Rhode Island is magáénak tudhatja az almát.

Az almavirág pedig Michigan és Arkansas állami virága.

Lelkesedés ide vagy oda, Amerika csak második

a világ almatermelői között.

A legtöbb almát Kínában termesztik,

de sok alma található Törökországban, Olaszországban, illetve Lengyelországban.

Az alma jó C-vitamin forrás, emellett tartalmaz B-vitamint,

cukrot és számos ásványi anyagot.

Található benne magnézium, vas, kálium, különféle foszfátok s savak.

A savaknak köszönhetően jótékonyan hat az emésztésre,

valamint az agy működésére.

Az alma rendszeres fogyasztásával csökken

a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata,.

 Kalóriában szegény, rostban igen gazdag gyümölcs.

Forrás: mindmegette.hu