Alma, alma, piros alma

Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, -
a többivel mi legyen?
holnapra
hagyjuk.
Csanádi Imre

Alma, alma
piros alma,
odafönn a fán,
ha elérném,
nem kímélném,
leszakítanám.
De elérnem
nincs reményem.
Várom, hogy a szél
azt az almát,
piros almát
lefújja elém.
Kányádi Sándor

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Kányádi Sándor

Érik az alma
Hajlik a gallya
Fűre hajlik, mint egy sátor
A sok édes almától
Szedjük, kapjuk,
Habosra harapjuk
A többivel mi legyen?
Holnapra hagyjuk.
Csanádi Imre


Alma-alma, piros alma
Alma-alma, piros alma,
kofaasszony, kendő rajta.
A kendőjét leveti,
kiscsibéjét kergeti.
Etyem-petyem pitypalára,
szól a rigó kiskorába!
Hess-hess kismadárka,
szállj rózsafára.
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!











